„Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátor, és bízzál az Úrban!” Zsolt 27,14
Állandó sietésre unszoló kultúránk arra nevel, hogy a várakozást rossznak lássuk, valaminek, aminek nem kéne megtörténnie velünk. Percek alatt tudunk rendelni egy csinos blúzt a webáruházból, a Skype segítségével kontinensek távolából tudunk beszélgetni barátainkkal, sms-ben elküldhetjük férjünknek a listát, miket vegyen meg hazafelé jövet. Ebbe az életmódba nehezen illeszkedik be a várakozás.
Alapigénk szerzője, Dávid, megszokta a várakozást, ismerte a nehézségeit is. A semmiből egyszercsak előbukkant Sámuel, hogy felkenje Izrael következő királyát Dávid családjából. Jessze egyik fiát választotta ki Isten szeretett Izraele élére. Ez a kiválasztott fiú Dávid volt.
A Szentírás elbeszéli, hogy Isten Lelke leszállt Dávidra, és rajta is maradt élete napjain (1Sám 16,13). Egy ilyen felkenés után azt gondolnánk, hogy Dávid rohan elfoglalni a trónt. De Dávid rohanásának iránya egészen más volt: vissza a legelőre a juhaihoz. Így indult a várakozása.
Várakozása közben Isten felkészítette a királyságra. Dávid egyetlen dologhoz értett, a pásztorkodáshoz. Fogalma sem volt az udvari protokoll finomságairól, a nép vagy a hadsereg felügyeletéről. Ahelyett, hogy ment volna átvenni a megígért címet, Dávid Istenre várt, hogy Ő helyezze át a legelőről a királyi palotába.
A jelen várakozása jótékonyan hat a jövőnkre. Ezt Dávid megtapasztalta, sok más tanulnivalóval együtt, amik mind reményt adhatnak hiábavalónak tűnő várakozásunk közben.
- Még ha kiválasztanak és felkennek, akkor is várnunk kell. Dávid 15 évig várt, hogy Júda, és még tovább, hogy Izrael királya legyen.
- Isten útjai nem a mi útjaink; gondolatai nem a mi gondolataink. Miután kiválasztották és felkenték, Dávid először Saul szolgája kellett, hogy legyen, Saulé, aki az „ő” trónján ült.
- Isten nem vesztegeti el a várakozás idejét. Később beváltja, gyümölcsözteti életünk különböző szakaszaiban.
- A várakozás ideje alatt, ha hagyjuk, közel kerülhetünk Megváltónkhoz, olyan közel, ahogy másképpen nem lenne mód rá. Dávid leggyönyörűbb, legköltőibb zsoltárai a barlangokban, a pusztákon íródtak, mialatt Istenre várakozott.
- Isten meghallja gyermekei kiáltását. Dávid kiáltott, néha esdekelt az Úrhoz segítségért, világosságért, védelemért. Isten sosem hagyta cserben. Végül, minden nehézségen túl, elfoglalta a trónt.
- Várakozásunk más számára is gyümölcsöző. Gondoljunk bele, mekkora gazdagsággal ajándékozott meg minket Dávid várakozása. Csodálatos költészete gyönyörködtet, megnyugtat, meggyógyít, reményt ad nekünk.
Dávid élete kiváló útmutató a várakozáshoz. Várakozásunk kevésbé megterhelő és jövőnk ragyogóbb lesz, ha hagyjuk, hogy Isten működjön várakozásunk közben. Ha ellazulunk, ha abbahagyjuk a hasztalan viaskodást, Isten bebizonyítja hűségét, és megvalósítja terveit az életünkben.
Uram, segíts várakozni. Segíts jól várakozni. Nyugton akarok maradni, s hagyni akarom, hogy végbevidd tervedet az életemben. Nélküled erre képtelen vagyok. Jézus nevében, Ámen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: