Öltsétek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.
(Kol. 3:12)
Uram, valószínűleg általános emberi tulajdonság, hogy ki akarunk tűnni, a figyelem középpontjába akarunk kerülni. Ám én inkább a Te zenekarod része szeretnék lenni, s olyan dallamokat és szimfóniákat játszani, melyek nem egyéni képességeimről szólnak, hanem az általad írt zenéről. Inkább lemászom a zenekari árokba, és elfoglalom a helyem. Bízom a karmesterben, hogy jól használja fel tehetségemet, és a megfelelő hangokat csalja ki belőlem. És ha eljön az ideje, hogy megszólaltassam a hangszerem, hiszem, hogy kiegészíti majd a Te muzsikádat.
Amikor a zenekar elkezdi a koncertet,
a hegedűs vajon a saját verziójával fog előrukkolni?
Vagy a harsonás?
Miféle hangzavar keletkezne,
ha a karmester nem irányítaná a zenészek összjátékát!
És ez a helyzet az egyházban is:
Isten vezet bennünket, hogy
harmóniában működjünk együtt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: