Csendes Percek Istennel

Árok az ujjon

Ron halálának első évfordulóján elhatároztam, hogy lehúzom a jegygyűrűmet. Emlékszem, arra gondoltam, hogy eljött ennek is az ideje, és a gyűrű lehúzása valami pozitív, reménykeltő dolog. Új fejezet kezdetét jelzi az életemben. Nagyot tévedtem! Valahányszor ránéztem a gyűrűsujjamra, ott láttam az árkot, amit hét évnyi gyűrűviselés hagyott maga után. Ürességet láttam. Magányt láttam. „Ez egyszerűen… Tovább »

Hogy ne legyünk magányosak

„Azután így szólt az Úristen: ’Nem jó az embernek egyedül lennie.’” Ter 2,18a Szakmai pályafutásom egyik legfontosabb projektjén dolgozom. Talán izgalmasnak tartod a kihívást jelentő feladatokat, de ez az enyém most azt jelenti, hogy órákon át ülök melegítőben a képernyő előtt, és a villogó kurzort bámulom. Már a zuhanyozásra szánt idő is megkérdőjeleződik. Magától értetődő… Tovább »

Leépülsz vagy felépülsz?

„Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Róm 8,31   Egy reggel nagyon nyomott hangulatban ébredtem. Kétségek gyötörtek: képtelen vagyok mindennek eleget tenni. Nem tudok egyszerre feleség, családanya, szüleim gyermeke, konferencia-előadó, író lenni, és minden más, amire Isten meghívott. A gondolataim szembefordultak velem, s velük tartottak az érzelmeim is.Mialatt az alkalmatlanság érzésével küszködve feküdtem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!