1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/<h3 style="text-align: center"><br />„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok viselni.” 1Kor 10,13</h3> <p> </p> <p><br />„Csak egy kicsit jól érzem magam – mondta. – Miért baj az?”<br />Legszívesebben levetítettem volna neki az utat lefelé a lejtőn – egy hetet, egy hónapot, öt évet.<br />Valamiért nem vette észre, amit körülötte mindenki látott. Készakarva hozott olyan döntéseket, amik egyértelműen a pusztulás útjára vezetik. Azt mondta, jól érzi magát. Olyasmit él át, amit már nagyon régen nem tapasztalt.<br /> Ám ez ugyanakkor a mindennapi életét – amit majd vissza fog sírni, mikor már nem lesz az övé – teherré, nyűggé tette. Amit valaha értékesnek tartott, most értéktelennek tűnt, eldobnivalónak.<br /> Éreztél-e már erős kísértést, próbáltad-e már igazolni magad előtt téves döntéseidet?<br /> Flörtölni. Mi rossz van abban?<br /> Megosztani valakivel legbensőbb gondolataidat, érzéseidet. Ha egyszer otthon senki se figyel rám.<br /> Kockáztatni. Nem fog kiderülni.<br /> Emlékszem, egyik este csak feküdtem a férjem mellett. Gondja volt a munkájával egy ideje, és ez egész lényét megváltoztatta. A régi Josh eltűnt, egy hallgatag ember lépett a helyére.<br /> Kísértést éreztem.<br /> Hogy haragudjam.<br /> Hogy megrémüljek.<br /> Hogy összezavarodjam a tehetetlenségtől.<br /> Egyre erősödtek negatív érzéseim. De tudtam, ha szabadjára engedem őket, elvész minden békesség a szívemből. Tapasztaltam már, hová vezet, ha engedünk a kísértésnek, tudtam, hogy valamin sürgősen változtatni kell.<br /> Akkor este átkaroltam alvó férjemet, és imádkoztam érte. Aztán imádkoztam magamért. „Atyám, kérlek, változtasd meg az érzéseimet. Adj együttérzést. Segíts, hogy tudjam őt átszeretni ezen a nehéz időszakon. Mutasd meg, mit tehetnék.”<br />Lehet, te is ismersz valakit, aki megadta magát a kísértésnek, és most azt mondod: „Velem ez sosem történik meg.”<br />Ne hidd. Nem vagyunk mások. Senki sem immunis a kísértésre. Aki így gondolkozik, elfelejti, ki az, aki kísért minket, és miért.<br /> Sátán ártani akar, és nemcsak nekünk, de azoknak is, akiket szeretünk. Gyakran csak mikor már a mocsárban fuldoklunk, akkor vesszük észre, hogy az ellenség eltávolított mindentől, ami azelőtt fontos volt nekünk, és ami most is a legfontosabb.<br /> Jó hír, hogy van szabadulás.<br /> Akkor este Isten elvezetett Önmagához. Az imádkozáshoz. Az imádság pedig a reményhez. Sikerült megtennünk az első lépést a férjemmel – együtt. Aztán mialatt tovább haladtunk, a férfi, akit szeretek, akit mindig szerettem, visszatért, házasságunk megújult, szerelmünk újra lángra lobbant.<br /> Talán útkereszteződéshez vezetett a kísértés?<br /> Állj meg. Ne menj tovább a megkezdett úton. Van lehetőséged dönteni, van másik út, ami a helyes irányba vezet.<br /><br /><em>Uram, felajánlom neked az érzéseimet. Imádkozom a házasságomért, mindazért a jóért, amit Te adhatsz férjemnek és családunknak. Végül imádkozom magamért is. Segíts, hogy Téged kövesselek, és ne a kísértést. Köszönöm, hogy mindig elkészíted a szabadulás útját. Jézus nevében, Ámen.<br /></em></p> <p> </p> <p class="separator"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-Kxbz0CzSkx4/V8cSwHUEjwI/AAAAAAAAJpk/1OXVhT_0OBw-9rPyIJS9hEUyzOuIPJ__wCLcB/s1600/13921297ca997531cdd9cc06f63c93e2.jpg"><img class="alignleft" src="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/09/13921297ca997531cdd9cc06f63c93e2.jpg" width="221" height="320" border="0" /></a></p> <p> </p> <p> </p> <h6><br /><span style="font-size: small"> forrás: T. Suzanne Eller Encouragement for today, 2012.02.28. </span><a href="http://www.proverbs31.org/"><span style="font-size: small">www.proverbs31.org</span></a><span style="font-size: small"> fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com</span></h6>rich