1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/<h3 style="text-align: center">„Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka.” Eféz 2:8</h3> <p> </p> <p>Pár éve életem legnehezebb döntése előtt álltam. Nyugtalanított, mi lesz, ha tévedek? Mi lesz, ha nincs igazam, ha helytelenül választok? Ha Isten ezt nem bocsátja meg?</p> <p>Egy bölcs tanácsadó erre ezt reagálta: „Vagy elég neked Isten kegyelme, vagy nem.”</p> <p>Megdöbbentem.</p> <p>11 éves korom óta hittem Krisztus megváltó munkájában, jóformán a templomban nőttem fel. Hányszor énekeltem, hogy Jézus szeret engem. Tanúságot tettem, hogy Krisztus Isten Báránya volt, és ajándékát ingyen kapjuk. Ebben a percben azzal kellett szembesülnöm, hogy évekig a saját jóságomra hagyatkoztam.</p> <p>Mindig „jó” voltam, míg felnövekedtem. Egész életemben nagyon igyekeztem, hogy mindig helyesen cselekedjem. Talán nem annyira szeretetből, mint inkább félelemből – féltem megbántani Istent. Tökéletességre törekedvén rettegtem a hibáktól, a tévedésektől. Kedvébe akartam járni mindenkinek, de ha az okokat nem nézzük, tényleg jó voltam. Nem tökéletes, de jó. És ezért talán kicsivel kevesebb kegyelemre volt szükségem. Persze, hogy a hit segített. Persze, hogy az üdvösség Isten ingyen ajándéka volt ezalatt is. De ebben a percben döbbentem rá, hogy sosem bíztam rá teljesen Istenre legszörnyűbbnek vélt tévedéseim, legutálatosabb énem egész súlyát.</p> <p>A tévedések sötét pillanataiban a félelem uralkodott el rajtam, nem a megkönnyebbülés és a hála. Rendszeres templomba járóként gyermekkorom óta gyakran hallottam az ingyen kegyelemről, ami jól bejáratott nyomvonallá vált az elmémben. Igen, Jézus szeret. Igen kegyelemből üdvözülünk. De igazából inkább a félelem, semmint a szabadság működtetett, mert önmagamra hagyatkoztam.</p> <p>Ebben a helyzetben viszont nem tehettem mást, minthogy bízzam Isten nagyvonalú, fékevesztett szeretetében. Hogy végiggondoljam, milyen korlátlan a kegyelem. Felfoghatatlan, mert nem lehet kiérdemelni és nem lehet viszonozni. Fékevesztett szeretet egy fékevesztett Istentől. Nem érdemelhettem ki jóságommal, helyes döntéseimmel, vagy egy életen át tartó templomba járással. Csak egyszerűen megkaphattam.</p> <p>Isten kegyelme több, mint amit gyengécske dalainkban éneklünk róla. Be tudja fedni legnagyobb eséseinket és lázadásainkat, megbocsátja, amit megbocsáthatatlannak vélünk. Elég ahhoz, hogy kiszabadítson saját igazságosságunk terhe alól.</p> <p>Mivel kerültél ma szembe? Mitől félsz? Isten kegyelme elég neki – és neked is.</p> <p><em><a href="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/07/blog.jpg"><img class="size-medium wp-image-2837 alignleft" src="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/07/blog-223x300.jpg" alt="blog" width="223" height="300" /></a>Szent Isten, mutasd meg nekünk korlátlanságodat. Hadd öleljük magunkhoz kegyelmedet, ne akarjunk saját jóságunkra, helyes döntéseinkre hagyatkozni. Fékevesztett szereteted indítson hálára, szabadítson fel, és ez a hála és szabadság vezesse lépteinket, ne a rettegés, hogy tökéletesen kell teljesítenünk, hogy nem hibázhatunk. Jézus nevében, Ámen.</em></p> <h6>Encouragement for today, 2010.08.02.,Tosca Lee, www.proverbs.31.com, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)</h6>rich