1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/<h3 style="text-align: center"><strong>„Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei.” Kol 2,9-10</strong></h3> <p> </p> <p><br /> Nevetgélve nézegették egyforma, rózsaszín pólóikat, rajta a feliratot: „Bethany születésnapja”. Együtt készültek bowlingozni suli után. Aztán pizzázni mennek. És Bethyany-nál fognak aludni.<br /> Mikor Bethany kiosztotta a pólókat aznap reggel, úgy tettem, mintha nagyon el lennék foglalva. A könyveimet pakoltam át gondosan a táskámból a szekrényembe. Aztán rohantam is az első órára.<br /> Világos. Bethany összeállított egy listát a barátnőiről, és én nem szerepeltem rajta. Pedig számítottam rá. Jól kijöttünk egymással. Meghívtam őt a medencés partimra is.<br /> „Nem nagy ügy”, próbáltam biztatni magam egész nap. Nekem is van programom ma estére.<br /> Majd ülök otthon. Egyedül. És azon töprengek, hogy miért nem hívott meg.<br /> Sok év elmúlt azóta, hogy a neonrózsaszín pólókat néztem, ahogy beszállnak egy kisbuszba az iskola előtt, és elhajtanak.<br /> De bizony nem években számolnám az időt, ami azóta telt el, mikor utoljára mondtam magamnak:<br /> „Nem szeretnek.”<br /> „Nem hívtak meg.”<br /> „Nem válogattak be.”<br /> Íme, mit mondanék hajdani kis neonrózsaszín-póló-nélküli önmagamnak – és mit kell mondanom most is, ha hasonló gondolatok törnek rám:<br /> Ne szorítsd be teljes valódat egy apró kis eseménybe.<br /> Nem mintha akkor a rózsaszín póló viselése ne lett volna nagyon fontos. Arra a napra meghatározó volt. Nem hívtak meg Bethany születésnapjára. És ez fájt.<br /> De nem ez határozta meg a személyiségemet.<br /> Ez egy pillanat volt csak. És a pillanatok elszállnak. Az emberek ingatagok. Az emberek is elmúlnak.<br /> Az a pillanat arról szólt, hogy Bethany összeállított egy listát a meghívottakról. Rám nem gondolt. Nem azért mert nem szeretett, hanem egyszerűen nem jutottam eszébe.<br /> Apró kis esemény.<br /> És teljes valómat nem szoríthatom bele ebbe a kis apróságba. Vagy bármelyik másikba.<br /> Nemrég a lelkészünk egy olyan igéről prédikált, amiben ugyanez a gondolatot visszhangzik:„Mert benne /Krisztusban/ lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei.”Kol 2,9-10<br /> Megkaptam a teljességet. Krisztus teljesen betölt. Elfogadással. Szeretettel. Egy megingathatatlan személyiség teljességével.<br /> Ebbe a valóságba belehelyezhetem teljes valómat – és ezzel összevetve minden mást apróságnak láthatok.</p> <p><em><a href="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/06/20160622.jpg"><img class="size-medium wp-image-2755 alignleft" src="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/06/20160622-300x199.jpg" alt="20160622" width="300" height="199" /></a>Uram, köszönöm hűségedet hozzám minden helyzetben. Nem akarok fennakadni e világ apró történésein. Segíts, kérlek, hogy teljes valómat Beléd helyezzem, Aki elfogadsz engem mindig, az idők végezetéig. Jézus nevében, Ámen.</em></p> <h6><br /> (Lysa TerKeurst: Sitting at Home, Alone, Encouragement for today, 2013.02.21., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)</h6>rich