1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/<h3 style="text-align: center"><strong>„Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok.” Mt 6:14</strong></h3> <p> </p> <p><br /> Ültem, s hallgattam a bibliatanárunkat, ahogy a Teremtés könyvéről magyarázott. Figyelnem kellett volna, de a gondolataim mindegyre visszakanyarodtak a fájó szavakhoz, rossz emlékekhez. Hetek múltak el azóta, hogy az illetővel utoljára beszéltem, de a fájdalom még mindig friss volt.<br /> <br /> Szerettem volna túljutni rajta, de nem ment. Csapdába estem, és nem tudtam szabadulni. A fájdalmas jelenet végeérhetetlen vetítésként újra meg újra lejátszódott az agyamban.<br /> <br /> Aznap József történetéről beszélgettünk a bibliaórán. Döbbenetes az a pillanat, mikor a testvérei leomlanak előtte, mert rájöttek, kicsoda ő – és ők mit tettek ellene (Ter. 50:18). Emberi indulataim, megvallom, azt kívánták, hogy József viszonozza nekik azt a fájdalmat, amit ők okoztak neki. Legalább küldje el őket, ahogy megérdemelnék. Bár jól ismertem a történetet, reménykedtem, hogy másképp folytatódik.<br /> <br /> De hát ugyanaz történt, mint amire emlékeztem. József felajánlotta testvéreinek – azoknak, akik rabszolgának adták el – a megbocsátást. Utánuk nyúlt, és olyan helyzetbe hozta őket, amit nem érdemeltek meg. Nem értük - Istenért tette. Tudta, milyen az, ha megbocsátanak nekünk, és ismerte a megbocsátás továbbadásának erejét. Sosem felejtem el azt a pillanatot, mikor meghallottam Isten szavát: „Bocsáss meg, ahogy József megbocsátott”.<br /> <br /> Bevallom, nem akartam megbocsátani. Isten rámutatott, hogy úgy kapaszkodom a haragomba, mint egy mentőövbe. Ideje volt felajánlanom a megbocsátást – nem azért, mert az illető megérdemelte, hanem mert Isten kérte, hogy bocsássak meg Iránta való engedelmességből. Ahogy Ő is megbocsátott nekem. Ez a legkevesebb, amit megtehetek.<br /> <br /> Mailbox (Postaláda) című regényem főszereplője a történet folyamán sokszor kell, hogy megbocsásson. Megtanulja, hogy a megbocsátás pillanatában szabadság és béke árad szét a lelkében, ami arra készteti, hogy máskor is megbocsásson. Velem is ez történt. Azt mondta valaki, hogy az engesztelhetetlenség olyan, mint mikor magadat mérgezed, s közben várod, hogy a másik haljon bele. Mennyivel jobb szabadon eleget tenni Isten kérésének, s hagyni, hogy a többire Neki legyen gondja. Isten a büszkeségem feladását kérte, cserébe békességet kaptam. Százszorosan megérte, és máskor is meg fogja érni.<br /><em><br /> <a href="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/06/20160608.jpg"><img class="size-medium wp-image-2707 alignleft" src="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/06/20160608-300x300.jpg" alt="20160608" width="300" height="300" /></a></em></p> <p><em>Uram, segíts megbocsátanom azoknak is, akik szerintem nem érdemlik meg. Az igazság az, hogy én nem érdemeltem meg a Te megbocsátásodat. Köszönöm, hogy megbocsátottál, és kérlek, segíts, hogy én is olyan szabadon tudjak megbocsátani, mint Te. Jézus nevében, Ámen.</em></p> <h6><br /> (Encouragement for today, 2010.06.08., Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest.com)</h6>rich