1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/<h3 style="text-align: center">„Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta, és azt mondta neki: ’Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?’” Mt 14,31</h3> <p> </p> <p>Van valami az életedben, ami lefelé húz, ha nem lépsz ki belőle? <br />Évekkel ezelőtt banki ajánlatra megvettünk egy megüresedett házat. Valamikor nagy reményekkel felépítették, aztán el kellett hagyniuk. Utóbb sok szóbeszédet hallottunk róla. Kábítószerezés, verekedések, elhanyagolt gyermekek, családfő a börtönben. <br />Mialatt mi a felújításon dolgoztunk, a gyermekeink felfedező útra indultak új birodalmukban. <br />Egyik este behoztak egy kincset, amit az udvar végében találtak. Elnyűtt, cipzáros táska volt, az időjárás megviselte. Sikerült kinyitnom, és megvizsgáltam a tartalmát. Két cseréppipa volt benne, és valami magok, amiket biztosan nem visznek magukkal a diákok, ha tudják, hogy másnap kábítószer szimatoló kutyával fogják végigfürkészni az iskolát. <br />Olyan pillanat volt, amikor érzed, hogy a világ, a maga valóságában egészen más, mint amilyennek te szeretnéd. Meg kell magyarázni két kisfiúnak, hogy a kincsüket sürgősen a legközelebbi szeméttárolóba kell dobni, mielőtt bárkit letartóztatnának. <br />Lefekvéskor még mindig az elveszett kincs foglalkoztatta őket.<br />„Szerencsétlen emberek”, szólalt meg a nagyobbik. „Én sosem fogok kábítószerezni. Olyan buta dolog.”<br />„Igen, nagyon szomorú,” értettem egyet vele.<br />Tovább töprengett összeráncolt szemöldökkel. „De miért nem dobták el, mielőtt valaki megvette a házat?”<br />„Nem tudom,” feleltem. „Néha jól esnek olyan dolgok, amik ártanak nekünk. Néha nem fogják fel az emberek a kárt, amit okoznak.”<br />A fiatalabbik felénk fordult. „Mintha csónakban ülnének.”<br />Bátyja szemét forgatva hurrogta le: „Hahó, kábítószerről beszélünk, nem horgászásról.”<br />„Ühüm,” a kicsi feltűnően komoly maradt. „Egy lyukas csónakban ülnek, ami el fog süllyedni, és nem akarnak kiszállni belőle. Mint a bibliai történetben, amikor az az ember süllyedni kezdett, mert félt Jézushoz menni a vízen. Ugye ez is olyan, anyu?”<br />Gombócot éreztem a torkomban. „Igen, kisfiam,” suttogtam, és a lyukas csónakokra gondoltam – ártalmas szokásokra, fájdalmas kapcsolatokra, önmarcangolásra, tartozásokra, kéjvágyra, féltékenységre, étel-, alkohol-, vásárlási függőségre. Rengeteg van belőlük.<br />Új regényem, a Dandelion Summer, a lyukas csónakokról szól. Azokról, amelyek káros döntésekre vezetik a nőket a férfiak kedvéért, meg amik miatt öreg korukban sokan fájdalomban, magányban élnek, haragban Istennel. A regény szereplői, Norman és Epie, olyan könnyen felismerik a másik lyukas csónakját, de a magukét nem veszik észre. <br />Mindkettőjükben magamra ismerek. Hányszor kihajózom a viharos tengerre, kapaszkodom a süllyedő csónakba, pedig Jézus ott áll egy lépésre. Őt nem zavarják a hullámok, szilárdan áll az áradásban, várja, hogy segítségével legyőzzem a vihart, de én nem veszem észre, csak az óceánt figyelem. <br />Süllyedő csónakban ülsz? Romboló kapcsolatban élsz? Káros szokás rabságában? Fordulj oda Jézushoz, kérd meg, segítsen kiszállni, s utána menj tovább mellette.</p> <p><em><a href="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/05/csónak.jpg"><img class="size-medium wp-image-2657 alignleft" src="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/05/csónak-225x300.jpg" alt="csónak" width="225" height="300" /></a></em></p> <p> </p> <p><em>Uram, segíts, kérlek, felismernem a lyukas csónakokat az életemben. Segíts, hogy ne a tomboló vizet bámuljam úgy érezve, menthetetlen vagyok, azt ismételgetve, hogy képtelen vagyok a szabadulásra. Segíts, hogy összeszedjem a bátorságomat, és nyújtsam feléd a kezemet, hogy tudjam, függetlenül attól, hol vagyok, mekkora viharban hánykolódom, a biztonságot nem a csónak nyújtja, hanem Te, Uram. Jézus nevében, Ámen.</em></p> <h6><br />(Lisa Wingate, www.lelekerosito.h, eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)</h6>rich