<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Csendes Percek Istennel</provider_name><provider_url>https://csendespercekistennel.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Csendes Percek Istennel</author_name><author_url>https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/</author_url><title>Válaszirigység</title><html>&lt;p&gt;&lt;em&gt;„Kiálts hozzám és meghallgatlak; nagy és megfoghatatlan titkokat akarok rád bízni, amelyekről még nem tudsz semmit.” Jer 33,3&lt;/em&gt;&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Szoktad irigyelni, hogy Isten mások imáját bezzeg meghallgatja?&lt;br /&gt; Emlékszem, hányszor belém sajdult, mikor újabb meghívó érkezett egy babaköszöntő buliba. Fiatalasszony koromban alig vártam, hogy anya lehessek, de a pozitív terhességi teszt feletti örömöm pár hét múlva elszállt egy vetéléssel. És bár őszintén örültem mindig, ha egy barátnőm állapotos maradt, mégis mindig meggyötört, hogy azokon a rózsaszín vagy világoskék meghívókon nem az én nevem szerepel anyaként.&lt;br /&gt; Ezt hívom én válaszirigységnek. Azt a „szegény én” mentalitást, ami szétárad bennem, mikor azt tapasztalom, hogy mások kéréseit hamarabb megválaszolja Isten, mint az enyémeket. Vagy a válasza „Nem”-nek vagy „Még nem”-nek tűnik.&lt;br /&gt; Életem különböző korszakaiban gyakran tört fel bennem válaszirigység.&lt;br /&gt; Gyermekkoromban irigyeltem azokat a társaimat, akik édesapjukkal és édesanyjukkal éltek, mert a mi családunkat kettészakította egy válás. Bármily erősen kulcsoltam is össze apró ujjaimat, és könyörögtem Istenhez, apu nem jött vissza hozzánk.&lt;br /&gt; Az iskolában a többi lány csinossága, jó cuccai, fiúbarátai után vágyakoztam. Nekem átlagos kinézetem volt, a ruháim turkálókból származtak. És az iskolaújság sportszerkesztőjeként minden fiú a haverom volt, de barát egy sem akadt köztük.&lt;br /&gt; A főiskolán azokat irigyeltem, akiknek Isten meghallgatta imáját egy fényes fegyverzetű lovagért (aki gyémántgyűrűt is hozott), én meg senkinek sem kellettem.&lt;br /&gt; Szívem tele volt kérdésekkel. Istenem, miért hagyott el apukám? Az én lovagom hol van? Miért nincs egy kisbabám, akit a karomon tarthatnék? Uram, én mikor következem?&lt;br /&gt; Megtanultam az évek során, hogy a válaszirigységet nem könnyű orvosolni. Ahelyett, hogy beleragadnék a csalódásba, vállaljak aktív szerepet a gyógyulásban.&lt;br /&gt; Helyezzem át figyelmem fókuszpontját. Mikor Istenhez kiáltok, ahogy Jer 33,3 buzdít, higgyem, hogy Ő megtartja a szavát. „Nagy és megfoghatatlan titkokat” fog nekem mondani, amiket még nem ismerek. Néha ezek lesznek a válaszok a kéréseimre. De többnyire tudod mik a „nagy és megfoghatatlan titkok?” Ők az ok, amiért mintha nem válaszolna Isten a könyörgéseimre.&lt;br /&gt; Míg Isten jóságosan válaszol, magamnak is fel kell tennem néhány kérdést. „Mit akar megtanítani nekem Teremtőm, amit soha nem tanulhatnék meg, ha azonnal kiszabadítana ebből a szituációból?” „Milyen jellemvonásokat épít bennem a várakoztatásával? Türelmet? Bizalmat? Együttérzést? Elégedettséget?”&lt;br /&gt; A válaszirigység gyógyszerét nem lehet mikróban gyorsan elkészíteni, hosszasan kell pepecselni rajta.&lt;br /&gt; Hinnünk kell, hogy Isten válaszol. Egyértelmű lesz a válasza: lehet „igen”, „nem” vagy „még nem”. Ő képes, hajlandó és készséges a válaszadásra – és ezt szoktuk elfelejteni: – amikor jónak látja, amikor leginkább alkalmas a válasz arra, hogy Fiához hasonulásunk folyamatában hasznunkra váljék.&lt;br /&gt; Előfordulhat, hogy hosszasan kell Isten várótermében tartózkodnunk. Én is voltam ott, tudom, mit jelent: arra szolgál, hogy ne csak a választ lessem a könyörgéseimre, hanem igyekezzek mélyebb kapcsolatra lépni a Válaszadóval.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; &lt;em&gt;Köszönöm, Uram, tökéletes terveidet, tökéletes időzítésedet, s a tökéletes módot, ahogy fejlődésemet segíted várakozás közben. Jézus nevében, Ámen.&lt;/em&gt;&lt;br /&gt; &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/05/b384045a2d1e04bb239e70626625c93c.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-2603 aligncenter&quot; src=&quot;https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2016/05/b384045a2d1e04bb239e70626625c93c-300x200.jpg&quot; alt=&quot;b384045a2d1e04bb239e70626625c93c&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;200&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;(Karen Ehman: Answer Envy Encouragement for today, 2013. 05.17.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;http://www.crosswalk.com/devotionals/encouragement&quot;&gt;www.crosswalk.com/devotionals/encouragement&lt;/a&gt;, fordítás: &lt;a href=&quot;http://www.eszmelkedesek.blogspot.hu&quot;&gt;www.eszmelkedesek.blogspot.hu&lt;/a&gt;)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>