1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/<h3 style="text-align: center">„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremett…” (Efézus 2,10a)</h3> <p> </p> <p>Mindenáron tanító szerettem volna lenni, és minél hamarabb ott szerettem volna hagyni pénztári állásomat. Jól fizetető állás volt, mert futotta a számlákra és a férjem teológia mesterképzésére, és hálás is voltam a munkáért, de mégis jobban vonzott a pedagógus szakma. Hónapokig zaklattam a Fort Worth-i Független Iskolai Körzetet, míg végül adtak egy tanítói állásajánlatot. Amikor először mentem meglátogatni az új iskolámat, az igazgató felkísért egy lépcsősoron, rámutatott egy ajtóra, és ezt mondta: „Ez az első osztály a magáé. Sok sikert!” Rám mosolygott, majd gyorsan el is távozott.</p> <p>Megdermedtem attól a döbbenetes látványtól, ami a teremben fogadott. Néhány gyermek az asztalon ugrált, mások alatta másztak, és torkuk szakadtából kiabáltak. A padlón meg papírcafat és ételmaradék, teljes káosz uralkodott az osztályteremben.</p> <p>A sarokban egy láthatóan kiégett helyettesítő tanár ült, aki kétségbeesetten igyekezett átvenni az irányítást a diákjai felett… vagyis az én diákjaim felett.</p> <p>Hamar megtudtam, hogy a túljelentkezés miatt minden tanárnak le kellett adnia osztályonként két-két tanulót, és így egy új osztály jött létre: az én osztályom. És természetesen minden tanár a legnehezebben kezelhető két diákját választotta.</p> <p>Ahogy végiglapoztam a dossziéikat, felháborodva olvastam, milyen címkékkel bélyegezték meg előző tanáraik ezeket a gyermekeket. Hat éves korukban úgy jellemezték őket, hogy erkölcstelenek, rosszak, hibásak és lehetetlen fegyelmezni őket. Sőt egyikőjüket szó szerint hülyének titulálták. Iszonyat dühös voltam, és egyben eltökélt is, hogy megváltoztassam a róluk alkotott képet. Mindent megtettem, hogy megértessem velük, milyen különlegesek, és „A nap sztárja” volt a leghatásosabb mind közül.</p> <p>Először is vettem egy sárga hungarocell darabot, amiből kivágtam egy nagy csillagot, megszórtam csillámmal, és öntapadós betűkkel ráragasztottam „A nap sztárja” feliratot, majd az egészet kifüggesztettem a terem ajtajára. Aztán az összes diákomról fényképet készítettem, és amikor kiválasztottam valakit „A nap sztárjának”, a képét a csillagra ragasztottam. Egy nagy „A nap sztárja” feliratú jelvényt is készítettem, amit egész nap viselhetett a kiválasztott. A férjem egy különleges íróasztalt barkácsolt, amit aranyszínre festett, bizsu ékszerekkel és szalagokkal díszített, és egy kis állványra helyezte. A nap sztárja egész nap kis trónján ülhetett.</p> <p>Egyben ő lett a személyes kisegítőm is, aki kiosztotta a papírokat, megbízatásokkal, csillámlós tollakkal szaladgált, mindent megtett, amire szükségem volt. A többi gyerek a Sztárt figyelte egész nap, milyen jó dolgokat tesz. Egyszerű, de jó tettek voltak ezek: felvett egy leesett tollat, kinyitotta az ajtót, vagy egyszerűen kedves volt ahhoz, aki küzdött valami miatt.</p> <p>A nap végére összehívtam az osztályt egy nagy körbe, közepén a nap sztárjával. Minden gyerek elmondott róla egy-egy jó dolgot, amit látott rajta aznap. Negatív megjegyzéseket nem lehetett tenni, és mindenkinek részt kellett vennie. Káprázatos volt látni, hogyan fejlődnek a gyermekek, miközben a jót keresik a másikban, és azt meg is osztják vele.</p> <p>És nekünk is ezt kell tennünk a körülöttünk lévő emberekkel. A jót kell keresnünk a másikban, nem pedig a rosszat. Gyorsan fel kell hívnunk a másik ember figyelmét az érdemleges dolgokra, amiket észreveszünk benne, és megdicsérni azokat.</p> <p>Szavainknak sugároznia kellene az elfogadást és helyeslést. Óvatosan kell bánnunk a kritikával és a nagyvonalú, álszent dicsérettel.</p> <p><em>„Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.”</em> (1 Thesszalonika 5,11)</p> <p>Az emberek olyanokká válnak, amilyenekké mi bátorítjuk őket. Meg kell, hogy eddzük szívünket és elménket, hogy túllépjünk a hibákon, amiket mások erős pontjai után kutatva veszünk észre, sőt inkább ezeket az erős tulajdonságokat kellene reflektorfénybe helyeznünk.</p> <p>Valóban meg lehet tanulni, hogyan találjuk meg másokban azt, amiért dicsőíteni lehet Istent. Mindenkinek szüksége van vezérszurkolóra. Ha úgy döntünk, hogy a jót fogjuk keresni másokban, akkor káprázatos lesz az átalakulás. Megváltozik az emberekhez való hozzáállásunk, és ez nem minden: a körülöttünk lévő emberek másképp fogják látni önmagukat – úgy, ahogy Jézus látja őket, értékesnek és kiválasztottnak – mint a nap sztárja.</p> <p> </p> <p><em><a href="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2015/11/6a1d6b965ff0038f17473284a4997d96.jpg"><img class="size-medium wp-image-1902 alignleft" src="https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/files/2015/11/6a1d6b965ff0038f17473284a4997d96-200x300.jpg" alt="6a1d6b965ff0038f17473284a4997d96" width="200" height="300" /></a>Uram, lenyűgöz az igazságod, hogy Te szeretsz engem, és kiválasztottál, hogy a Tiéd lehessek. Nem vagyok képes felfogni ezt a szeretetet, de megragadom, mint egy drága ajándékot, mert valóban az is. Segíts emlékeznem, hogy a Te szemedben eltervezett, kívánt, szeretett és kiválasztott vagyok. Jézus nevében, ámen.</em></p> <p> </p> <h6>*(forrás: <a href="http://www.girlfriendsingod.com/star-of-the-day/">http://www.girlfriendsingod.com/star-of-the-day/</a>, Mary Southerland, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission, www.girlfriendsingod.com,  fordítás: Kiss Erzsébet Janka, fotó: pinterest.com)</h6>rich