1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/<h2 style="text-align: center">„Gyertek velem, csak ti magatok, egy csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” </h2><h2 style="text-align: center"> </h2><br />Mk 6,31<br /> <br /> Érzed, hogy függő vagy? Én igen. Sajnos, néha egészen súlyos a függőségem. A statisztikák szerint sokan osztoznak velem ebben. Tevékenységfüggő vagyok.<br /> A főiskolán kezdődött. Egy távolról sem tökéletes, szétesett otthonból és az emiatti gyötrő fájdalomtól menekülve igyekeztem mindig lekötni magam. Sportoltam, szerkesztettem az iskola újságját, nyelviskolába jártam, ifjúsági csoportba, önkénteskedtem, s mellette részmunkaidőben dolgoztam, hogy eltartsam magam. Háromnak is elég lett volna, amennyi tevékenységet magamra vállaltam.<br /> Sajnos, a nyüzsöghetnék nem hagyott el felnőttként sem.<br /> A kultúra, amelyben élünk, nem segít leszokni, inkább bátorítja a hektikus életstílust, megtapsolja, jutalmazza. S ki az, aki nem szeretné, hogy néha megveregessék a vállát?<br /> Ám ahhoz, hogy hatékonyan szolgáljuk Istent, nem elég csak lelassulni, csökkenteni vállalásaink számát, hanem néha teljesen le is kell állítanunk a nyüzsgést.<br /> Épp túlvagyok egy egész hónapig tartó internet- és facebook-nélküli böjtölésen. Elmaradtak az állapotfrissítések, nem osztottan meg mókás képeket és videókat, nem száguldoztam blogos autópályákon 31 napig. Iszonyúan nehéz volt, de végül nagyon megérte.<br /> Leutaztam egy 1950 körül épült lelkigyakorlatos házba. Olyan, mint egy diákotthon, nagyon olcsó (napi 10 dollár), de szép helyen van: szőlővel borított dombok között, illatos alma- és körtefákkal teli gyümölcsös mellett.<br /> Bár lehetetlennek tűnő feladat kiszakadni az élet forgatagából, néha eljövök ide, hogy egyedül legyek Istennel, olvassak, töprengjek, írjak és elmélkedjem.<br /> Magányosan sétálgatok az örökzöld sövénnyel szegélyezett utakon. Nincsenek villogó képernyők, televízió és internet, megcsörrenő telefonok. Csak szokatlan, áldott nyugalom.<br /> Évekbe telt, míg megszoktam, hogy évente akár csak 24-48 órára megszüntessek minden tevékenykedést. Csomagolás közben egyfolytában rágódom: „Mi lesz a gyerekekkel? Mégis itthon kéne maradnom inkább. Annyi mindent meg tudnék csinálni ennyi idő alatt. Önzés, hogy elmegyek egyedül?”<br /> De Jézus hív. Téged is. A fenti igeverssel: „Gyertek velem, csak ti magatok…”<br /> Egyedül. Magadban és magadért. Javunkra szolgál.<br /> És mindenekelőtt, mert szükségünk van rá. Az elvonulásban meghallhatjuk Isten hangját, Aki nem szereti túlkiabálni nyüzsgő életünk zajait, inkább halkan suttog, amikor egyedül vagyunk.<br /> Nem mindig engedhetjük meg magunknak, hogy ténylegesen elmenjünk otthonról. Néha akkor is tudatosan ki kell húznunk magunkat a konnektorból. Egy-egy nap pár órára figyeljünk csak az Igére, és az Ő szavaira.<br /> Keress egy barátnőt, akinek szintén erre van szüksége. Beszéljétek meg, hogy ilyenkor felváltva vigyáztok a gyerekekre. Akár úgyis, hogy ő átjön hozzátok a gyerekekkel, te meg átmész hozzá egyedül. (Barátnőd otthonában kevésbé vonja el a figyelmedet a szennyes ruha vagy a feltörlésre váró padló!) Legközelebb meg fordítva csináljátok.<br /> Igen, a keresztény élethez kell az elvonulás. Jézus maga is szünetet tartott néha, és visszavonult a csendbe, a magányba. Kövessük példáját ebben is. Próbálj találni már ma egy alkalmas napot, időszakot, amikor te is leállsz, visszavonulsz és feltöltekezel. Nem fogod megbánni.<br /> <br /> <i>Uram, bocsásd meg, hogy nem hallgattam hívásodra, hogy vonuljak el veled egy csendes helyre. Segíts, kérlek, úgy rendezni a dolgaimat, hogy szakíthassak időt a Veled való együttlétre anélkül, hogy megzavarnának. Nagyot kortyolnék végtelen szeretetedből, hogy eltöltsön a nyugalom és béke, amire annyira vágyom, és amit csak Tőled kaphatok meg. Jézus nevében, Ámen.</i><br /><i> </i><img alt="I timed it today because I want to know for sure: the walk to this view from my house took 3.5 minutes. behind me, a girl and her horse were watching the sunset, a hawk was screeching from the branches of a eucalyptus tree, and a plane taking off almost made me cry. what a beautiful life.: " class="pinImage rounded" height="400" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/e3/b6/88/e3b6880972f616229d86dfada652628b.jpg" width="300" /><br /><br /><i></i><br /><i></i><br /><i></i><br /><span style="font-size: x-small">(Encouragement for today, 2011.09.09.Karen Ehman www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)</span>rich