<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Csendes Percek Istennel</provider_name><provider_url>https://csendespercekistennel.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Csendes Percek Istennel</author_name><author_url>https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/</author_url><title>Életem új rendje</title><html>&lt;h2 style=&quot;text-align: center&quot;&gt;„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”&nbsp;&lt;/h2&gt;Jk 1,17&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; Gyermekkoromban nem szerettem a változásokat. Az igazat megvallva, igyekeztem is elkerülni. Ez persze nem mindig sikerült.&lt;br /&gt; Máig fel tudom idézni azt a félelmet, amit akkor éreztem, mikor magántanulóból iskolás lettem, gimnazista. Új diákként egy új iskolában, új osztálytársakkal, új tanárokkal – életem addigi legszörnyűbb élménye volt. A folytatás sem volt sokkal kellemesebb. Éjszakánként órákig szövögettem a terveket a sötétben, hogyan térhetnék vissza régi életemhez. Életem régi rendjéhez.&lt;br /&gt; Hiába nőttem fel azóta, a változástól való félelem továbbra is rám tör bizonyos élethelyzetekben. Szeretnék visszahúzódni komfortzónámba az ismeretlen elől.&lt;br /&gt; Nemrég tudatosult bennem, hogy meg kell lazítanom a kapcsolatomat valakivel, aki életem nagyon fontos része volt. Az iránta való tiszteletből nem részletezhetem, elég annyi, hogy ha továbbra is együtt maradunk, olyasmiket kellett volna tennem, amik ellentétben állnak a Szentírással. Túl sok veszély fenyegette volna Istenhez tartozásomat, ha továbbra is ápolom a kapcsolatot az illetővel. Az Úr gyengéden noszogatott, hogy lépjek ki ebből a kapcsolatból.&lt;br /&gt; Rettegtem a döntéstől. Rám tört a félelem. Állandóan együtt voltunk. Végigbeszélgettük a napokat. Ugyanabba a társaságba jártunk. Hozzátartozott „életem rendjéhez”. Ha ezt az egyetlen személyt elengedem, elszakadok a teljes baráti körtől, akikhez tartoztunk, és minden helytől, ahova azelőtt mindannyian járni szoktunk. Próbáltam meggyőzni magam, nem kell lépnem, jól van ez így, ahogy van. Hiszen így kényelmes. És utálom a változást.&lt;br /&gt; De saját magamért, Istennel való jó kapcsolatomért újra kellett fogalmaznom magamnak, milyen életet akarok élni. El kell fogadnom a mindennapokat e személy megszokott jelenléte nélkül. Végül engedelmesen kiléptem a kapcsolatból, bele a bizonytalanságba.&lt;br /&gt; Azóta, hogy meghoztam azt a nehéz döntést, bizony sokszor előfordult, hogy visszavágytam a régi életem, a régi társaság után. Vissza akartam fordulni új életemtől a régihez, ami olyan megszokott, olyan természetes volt azelőtt.&lt;br /&gt; Ebben a küzdelemben, az új életemmel való ismerkedés közben megtanultam valamit: változhatnak a körülményeim, de Isten sosem változik meg. Az életváltás közben erőt kaptam Jakab apostol levelének 1,17 verséből: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”&lt;br /&gt; Életem új rendje szilárd építmény, melynek alapját az én változatlan Istenemre raktam, nem azokra a tűnő árnyékokra, amiket a változástól való félelem vetett rám. Valódi ajándék az Ő vezetése: megbízható, és tele van a Benne való örömmel. Isten az én javamra és a maga dicsőségére alakítja körülményeimet, kapcsolataimat.&lt;br /&gt; Isten hűséges. Életadó új kapcsolatokkal, új közösséggel ajándékozott meg, melyet nem élvezhettem volna, ha nem engedelmeskedem Neki, és nem lépek ki komfortzónámból.&lt;br /&gt; Akármi előtt állsz, akármilyen változások jönnek eléd az úton, tudom, hogy ugyanezt veled is meg tudja tenni. Hallgass Isten jelzéseire, hidd el, hogy számodra is kész az ajándéka: hűség, remény és bátorítás. Öleld magadhoz új életedet.&lt;br /&gt; &lt;br /&gt; &lt;i&gt;Uram, a változás, a bizonytalanság félelmetes tud lenni, de bízni fogok Benned. Segíts, hogy bizalommal járjam életem új útját, tudva, hogy Te tökéletesen előkészítetted. Szeretlek, Uram. Jézus nevében, Ámen.&lt;/i&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style=&quot;clear: both;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://2.bp.blogspot.com/-lIVkYy0M40w/Vd_i7sfWH_I/AAAAAAAAIDw/zikt61g6lR0/s1600/4c8f22efcb57aa682c6bc0d7a1d74bd9.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;http://2.bp.blogspot.com/-lIVkYy0M40w/Vd_i7sfWH_I/AAAAAAAAIDw/zikt61g6lR0/s1600/4c8f22efcb57aa682c6bc0d7a1d74bd9.jpg&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;i&gt; &lt;/i&gt;&lt;br /&gt; &lt;span style=&quot;font-size: x-small&quot;&gt;(Forrás: Leah Kimnehour: My New Normal, Encouragement for today, 2013. augusztus 12., www.crosswalk.com, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;</html><type>rich</type></oembed>