1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huFlorabellahttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/florabella89gmail-com/ Egy angol lelkipásztor így szólt egy este a sekrestyéséhez.<br /><br />- Észrevette már azt a rongyos öregembert, aki minden délben bemegy a templomba, de rögtön ki is jön? A parókia ablakából szoktam figyelni. Őszintén szólva, kicsit nyugtalanít a dolog, hiszen a templomban értékes tárgyak is vannak. Próbálja meg kikérdezni, kicsoda, micsoda.<br /><br />Másnap a sekrestyés megvárja a látogatót, és megkérdi tőle:<br /><br />- Mondja, barátom, miért jár ide nap mint nap délben?<br /><br />- Imádkozni jövök - feleli nyugodtan az öreg ember.<br /><br />- Ugyan! Hiszen nem is tölt el annyi időt a templomban, amennyi alatt el lehetne mondani akár egy Miatyánk-ot! Éppen csak elmegy az oltárig és már ki is jön. Megfigyeltem.<br /><br />- Igen - válaszolja a szegény öreg -, de én nem tudok hosszan imádkozni. Ezért minden délben eljövök, és csak annyit mondok Neki:  Jézus, én vagyok itt, Simon! Tudom, rövid ez az imádság, de úgy érzem, Ő meghallgat engem.<br /><br />Nem sokkal ezután az öreg Simont elgázolta egy autó,  és kórházba került.<br /><br />- Hogy lehet az, hogy maga mindig ilyen boldog, miközben súlyos sérülései vannak- faggatja egy ápolónő.<br /><br />- Hm, tudja, a látogatóm miatt - feleli az öreg.<br /><br />- Látogatója?! - lepődik meg a nővér - Még nem láttam magánál látogatót soha! Mikor szokott jönni?<br /><br />- Minden délben - felelte az öreg. - Megáll ott az ágyam végében, és azt mondja: Simon, én vagyok itt, Jézus.<br /><br />Ha majd tudunk a lelkünk mélyéig megrendülni a Simonok naiv tiszta hitén, s nem azt firtatjuk, hogy Simon megtért-e, áldott életet él-e, hogy csak külsőségekben gyakorolja-e a vallást vagy vallásgyakorlata élő hitből fakad-e, hanem meglátjuk benne a szenvedő embert, s a szenvedő emberben Krisztust. - Ha majd le tudunk guggolni a porba a bűnös asszony mellé. - Ha nem felejtjük el, hogy Jézus Krisztus az utolsó éjszakán nem a tanítványok fejét, hanem lábát mosta meg, s tudunk mi is lábmosók lenni,<br /><br />Akkor - de csak akkor! - majd méltók leszünk - minden méltatlanságunk ellenére-, hogy Jézustól megkapjuk a gyógyító szó, a vigasztaló  lelkigondozás ajándékát.<br /><br />S akkor majd eszközei, gyógyító, vigasztaló eszközei leszünk Jézus Krisztusnak ebben a nagyon is beteg és vigaszra váró világban.<br /><br /><div style="clear: both;text-align: center"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-KaysYXjwIK4/Vd_tjEp9yTI/AAAAAAAABuA/uOc45Y0rH9k/s1600/Sunrise3_small.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="201" src="http://1.bp.blogspot.com/-KaysYXjwIK4/Vd_tjEp9yTI/AAAAAAAABuA/uOc45Y0rH9k/s320/Sunrise3_small.jpg" width="320" /></a></div><br /><br /><br /><br /><span style="font-size: x-small">Debrecenyi Károly István</span><br /><span style="font-size: x-small">http://www.refdunakeszi.hu/tanitasok/tanitasok/11-diakonia.html</span>rich