1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/<h2 style="text-align: center">„Kiálts hozzám és meghallgatlak; nagy és megfoghatatlan titkokat akarok rád bízni, amelyekről még nem tudsz semmit.” </h2><br />Jer 33,3<br /><br /><div style="text-align: justify">Szoktad irigyelni, hogy Isten mások imáját bezzeg meghallgatja?</div><div style="text-align: justify">Emlékszem, hányszor belém sajdult, mikor újabb meghívó érkezett egy babaköszöntő buliba. Fiatalasszony koromban alig vártam, hogy anya lehessek, de a pozitív terhességi teszt feletti örömöm pár hét múlva elszállt egy vetéléssel. És bár őszintén örültem mindig, ha egy barátnőm állapotos maradt, mégis mindig meggyötört, hogy azokon a rózsaszín vagy világoskék meghívókon nem az én nevem szerepel anyaként.</div><div style="text-align: justify">Ezt hívom én válaszirigységnek. Azt a „szegény én” mentalitást, ami szétárad bennem, mikor azt tapasztalom, hogy mások kéréseit hamarabb megválaszolja Isten, mint az enyémeket. Vagy a válasza „Nem”-nek vagy „Még nem”-nek tűnik.</div><div style="text-align: justify">Életem különböző korszakaiban gyakran tört fel bennem válaszirigység.</div><div style="text-align: justify">Gyermekkoromban irigyeltem azokat a társaimat, akik édesapjukkal és édesanyjukkal éltek, mert a mi családunkat kettészakította egy válás. Bármily erősen kulcsoltam is össze apró ujjaimat, és könyörögtem Istenhez, apu nem jött vissza hozzánk.</div><div style="text-align: justify">Az iskolában a többi lány csinossága, jó cuccai, fiúbarátai után vágyakoztam. Nekem átlagos kinézetem volt, a ruháim turkálókból származtak. És az iskolaújság sportszerkesztőjeként minden fiú a haverom volt, de barát egy sem akadt köztük.</div><div style="text-align: justify">A főiskolán azokat irigyeltem, akiknek Isten meghallgatta imáját egy fényes fegyverzetű lovagért (aki gyémántgyűrűt is hozott), én meg senkinek sem kellettem.</div><div style="text-align: justify">Szívem tele volt kérdésekkel. Istenem, miért hagyott el apukám? Az én lovagom hol van? Miért nincs egy kisbabám, akit a karomon tarthatnék? Uram, én mikor következem?</div><div style="text-align: justify">Megtanultam az évek során, hogy a válaszirigységet nem könnyű orvosolni. Ahelyett, hogy beleragadnék a csalódásba, vállaljak aktív szerepet a gyógyulásban.</div><div style="text-align: justify">Helyezzem át figyelmem fókuszpontját. Mikor Istenhez kiáltok, ahogy Jer 33,3 buzdít, higgyem, hogy Ő megtartja a szavát. „Nagy és megfoghatatlan titkokat” fog nekem mondani, amiket még nem ismerek. Néha ezek lesznek a válaszok a kéréseimre. De többnyire tudod mik a „nagy és megfoghatatlan titkok?” Ők az ok, amiért mintha nem válaszolna Isten a könyörgéseimre.</div><div style="text-align: justify">Míg Isten jóságosan válaszol, magamnak is fel kell tennem néhány kérdést. „Mit akar megtanítani nekem Teremtőm, amit soha nem tanulhatnék meg, ha azonnal kiszabadítana ebből a szituációból?” „Milyen jellemvonásokat épít bennem a várakoztatásával? Türelmet? Bizalmat? Együttérzést? Elégedettséget?”</div><div style="text-align: justify">A válaszirigység gyógyszerét nem lehet mikróban gyorsan elkészíteni, hosszasan kell pepecselni rajta.</div><div style="text-align: justify">Hinnünk kell, hogy Isten válaszol. Egyértelmű lesz a válasza: lehet „igen”, „nem” vagy „még nem”. Ő képes, hajlandó és készséges a válaszadásra – és ezt szoktuk elfelejteni: – amikor jónak látja, amikor leginkább alkalmas a válasz arra, hogy Fiához hasonulásunk folyamatában hasznunkra váljék.</div><div style="text-align: justify">Előfordulhat, hogy hosszasan kell Isten várótermében tartózkodnunk. Én is voltam ott, tudom, mit jelent: arra szolgál, hogy ne csak a választ lessem a könyörgéseimre, hanem igyekezzek mélyebb kapcsolatra lépni a Válaszadóval.</div><br /><div style="text-align: justify"><i>Köszönöm, Uram, tökéletes terveidet, tökéletes időzítésedet, s a tökéletes módot, ahogy fejlődésemet segíted várakozás közben. Jézus nevében, Ámen.</i></div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-4EtdhzODt54/VWfsmchMIEI/AAAAAAAAHj0/zgK2UNDHNlw/s1600/Morning-Coffee-Love-Mugs.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="200" src="http://1.bp.blogspot.com/-4EtdhzODt54/VWfsmchMIEI/AAAAAAAAHj0/zgK2UNDHNlw/s320/Morning-Coffee-Love-Mugs.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><i><br /></i></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div><span style="font-size: x-small">(Forrás: Karen Ehman: Answer Envy, Encouragement for today, 2013. 05.17. www.crosswalk.com/devotionals/encouragement, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)</span></div>rich