1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/<h2 style="text-align: center">„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” </h2><br />Zsid 4,6<br /><br />„Lehet, hogy Istennek egyszer elege lesz a siránkozásaimból?”<br />Nemegyszer feltettem már magamnak ezt a kérdést hosszú évek óta tartó küzdelmem során a hangulati étkezési problémámmal.<br />Volt úgy, hogy szűkölve könyörögtem Hozzá, máskor dühös voltam,  gyakran nem foglalkoztam vele. És azon aggódtam közben, hogy elhasználom az összes Istentől nekem járó kegyelmet.<br />Úgy éreztem, indokoltan mondhatná, hogy „Most már elég! Tűnj a szemem elől. Belefáradtam a nyavalygásaidba. Oldd meg magad a problémádat!” Addig legalábbis így gondoltam, míg újra nem olvastam Isten irgalmasságának „első történetét” friss szemlélettel.<br />Gyakran úgy gondoljuk, hogy Isten kegyelme a kereszten kezdődött. De most, hogy egy rossz szokásokkal küzdő ember szemével olvastam a bibliai történetet, felismertem Isten kegyelmének megnyilvánulását már a legeslegelején, a Paradicsomban.<br />Ádám és Éva engedetlenek voltak, ettek a tiltott gyümölcsből, és ezzel rászabadították a bűnt a világra. Isten intézkedett a következményekről, többek között kiűzte őket az Édenkertből (1Móz 3). Az első emberpár úgy érezte, túlfeszítette Isten kegyelmének húrját. Hisz kirakta őket a kertből.<br />Eddig valahányszor olvastam ezt a történetet, mindig úgy értelmeztem, hogy Isten büntetésből kergette ki őket a Paradicsomból. Csalódott bennük. Azt adta nekik, amit megérdemeltek. Pedig tévedtem. Áthelyezésük nem elutasításból, hanem kegyelemből fakadt.<br />Gondoljunk bele. Két különleges fa volt az Édenkertben a gyümölcsfák között. Az egyik a jó és rossz tudásának fája volt, ennek a gyümölcsétől volt eltiltva az ember. A másik fa az élet fája volt. Ennek gyümölcse adott állandó életet Ádámnak és Évának – betegség nélkül, halál nélkül, petyhüdt testrészek nélkül. (Na jó, ez utóbbiban nem vagyok biztos, de legalábbis a mennyországot e nélkül képzelem el.)<br />Nem is ez a lényeges. Amikor ettek a jó és rossz tudásának fáján termett gyümölcsből, megjelent a bűn. Ez pedig mindent tönkretett. Isten tökéletes szeretetének és gyöngéd irgalmának jele volt, hogy ezen a ponton kiutasította Ádámot és Évát a kertből. Nem szabadította rájuk haragját, nem torolta meg tettüket. Menniük kellett.<br />Ha megengedte volna nekik, hogy maradjanak, továbbra is ettek volna az élet fájáról, és örökké éltek volna a bűnben dagonyázva. Fetrengve a rosszban, ami a bűn következménye: betegségben, félelemben, szenvedésben, Istentől elszakítottságban.<br />Sorsuk vég nélküli, szégyenben, bűnben állandósult élet lett volna.<br />Isten ezt nem bírta elviselni azok sorsául, akiket szeretetből teremtett. Szeretete döntött úgy, hogy menjenek el, és ezzel lehetővé tette, hogy meghalhassanak. Ily módon részük lehessen a feltámadt életben, melyet majd egyszer Fia a rendelkezésükre bocsát.<br />Romlásból az üdvösségbe.<br />Istennek nem fogyott el a kegyelme az emberiség hajnalán. És nem fog elfogyni kegyelme irántad vagy irántam sem. Ő nem akarja, hogy örökre a bűn vagy a kétségbeesés fogságában legyünk. Nem teremtett mérgében úgy, hogy állandóan habzsolni akarjunk, vagy más bűnös vágyaink legyenek. Inkább szeretetét jelzi, hogy megengedi, hogy küzdelmünk a vágyainkkal egy lélekállapot testi jelzése legyen. <br />Tőlünk is azt kéri Isten, hogy menjünk el máshová, egy új helyre, és ott megtaláljuk a kegyelmet.<br />Fogadd hát el a kegyelmet, hagyd, hogy elmosson minden szégyenérzetet és bűntudatot egészségtelen döntéseid miatt, amik miatt már régóta gyötröd magad. Igen, dolgozni kell rajta, haladni kell, de tiszta lappal indulhatunk neki.<br />Ez a kegyelem, Isten szeretetének felfoghatatlan mélysége megnyugtat. Reményt lehel a rettegésembe. Bizalmat a kétségeimbe.<br />Mikor tehát tovább botladozom az úton, tudni fogom, hogy ez a kegyelem a rendelkezésemre áll, és újra meg újra fordulhatok hozzá. Minden alkalommal meg tud nyugtatni, le tud csillapítani.<br /><br /><i>Uram, köszönöm kegyelmedet. Segíts, hogy számítsak Rád mai küzdelmeim során is. Jézus nevében, Ámen.</i><div><i><br /></i></div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-sTUbmAaLdJk/VOwELV8atWI/AAAAAAAAG3w/Z9Bifeagwns/s1600/thanks.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-sTUbmAaLdJk/VOwELV8atWI/AAAAAAAAG3w/Z9Bifeagwns/s1600/thanks.jpg" /></a></div><div><i><br /></i><br /><span style="font-size: x-small">(Forrás: Lysa TerKeurst: A Grace Place, Encouragement for today, 2014.02.20. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)</span></div><div style="clear: both;text-align: center"></div>rich