<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Csendes Percek Istennel</provider_name><provider_url>https://csendespercekistennel.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Csendes Percek Istennel</author_name><author_url>https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/</author_url><title>Szereptévesztés</title><html>&lt;h2 style=&quot;text-align: center&quot;&gt;„Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.”&lt;/h2&gt;&lt;br /&gt;Mt 12,30&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Be kell vallanom, gondom van az irányítással. Többnyire magam akarom kézben tartani a helyzeteket. Igyekszem állandóan ellenőrizni és - ha úgy tartom jónak - befolyásolni a folyamatot, s a végén még van képem Isten áldását kérni. Nemrég az Úr egy nagyon egyszerű és mély igazságra vezetett rá: amikor nem Vele, olyankor ellene dolgozom.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Akkor jöttem rá erre, mikor egy reggel nyugalmas perceimben Oswald Chambers elmélkedését olvastam:&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;„Az amatőr gondviselés szerepében tetszelgünk, Isten szerepét próbáljuk játszani mások életében? Olyan hangosak vagyunk mások tanításában, hogy Isten nem tud hozzájuk férni? Tanuljunk meg csukott szájjal és nyitott lélekkel élni.”&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Chambers szerint az „amatőr gondviselés” az az ember, aki Isten szerepét próbálja játszani mások életében. Lelkembe döftek ezek a szavak, mert rájöttem, hogy én is ezt teszem. Hogy kinek az életében játszom amatőr gondviselést? A férjemében.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Mikor láttam, hogy az esküvői „Igen” nem alakította azonnal olyan lelki vezetővé a férjemet, amilyennek én szerettem volna látni, elhatároztam, hogy majd én segítek. Igen, szépen játszani kezdtem a Szentlélek szerepét férjem életében. Helyzetekbe hoztam, idéztem a Bibliát, művészi szinten alkalmaztam a szómegvonás módszerét.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Házas éveink alatt kifejlesztett mesteri képességeim ellenére sem lett azzá a lelki vezetővé a férjem, amilyennek én szerettem volna. Tovább imádkoztam, és még szorgalmasabban alkalmaztam jellemalakító módszereimet – mindhiába. Miért nem fizetődtek ki erőfeszítéseim? Mi mást tehetnék még? Amikor elolvastam Oswald Chambers szavait, megkaptam a választ. Becsuktam a számat, és megnyitottam a lelkemet.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A manipulálás, a Biblia idézgetése, a szómegvonás nem segített a férjemnek. „Szentlélek”-alakításom olyan hangos volt, hogy férjem nem hallhatta meg Isten suttogásait a szívében. Azzal, hogy megszállottan igyekeztem alakítani a lelkét, Isten ellen dolgoztam. Szemeim elhomályosultak, nem láttam meg, milyen emberré vált a férjem, milyen emberré akarta őt Isten formálni. Nem vettem észre, mennyire jólelkű ember. Nem láttam, milyen önfeláldozóan segít az özvegyeknek, milyen szorgalmasan dolgozik csendben azokért, akik nálunk szerencsétlenebbek, akik szükségben élnek.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Azonnal elfogadtam a Szentlélek figyelmeztetését. Bűnömet megvallva kértem az Urat, bocsássa meg, hogy az Ő munkáját akartam elvégezni férjem életében. Kértem, hogy alakítsa át szívemet, segítsen, hogy a férjemet az Ő szemével lássam. Nem volt könnyű nyugdíjba vonulni a „Szentlélek” szerepéből. Valóságos igényem, hogy én irányítsam a dolgokat. Úgy gondolom, vannak emberek, akik az én segítségemre, helyzetek, amelyek az én megoldásomra szorulnak. Azzal, hogy rájöttem, Istennek kell játszania a főszerepet, s megadtam magam ennek az igazságnak, soha nem tapasztalt békesség áradt szét az életemben és a házasságomban.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Gondolkozz el, nem játszol-e olyan szerepet, amit nem neked szántak? Istennel, vagy Isten ellen működsz azok életében, akiket szeretsz? Ha találsz ilyet, nyugdíjaztasd magad abból a szerepkörből. Sokkal csodálatosabb a kilátás a nézőtér első sorából, mint a megvilágított színpad közepéről!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;i&gt;Istenem, Uram, bocsásd meg nekem, hogy én akarom irányítani a körülöttem élők életét. A mai napon átadom az irányítást a Te hozzáértő kezedbe. Jézus nevében, Ámen.&lt;/i&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style=&quot;clear: both;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-RMRm3a_-SNo/VLAkIKFx-0I/AAAAAAAAGlE/_KGBf08uC2w/s1600/10892015_889083894458011_1928693432314095530_n.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-RMRm3a_-SNo/VLAkIKFx-0I/AAAAAAAAGlE/_KGBf08uC2w/s1600/10892015_889083894458011_1928693432314095530_n.jpg&quot; height=&quot;320&quot; width=&quot;208&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-size: x-small&quot;&gt;(Forrás: Encouragement for today, 2011.01.20. Wendy Pope, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu)&lt;/span&gt;</html><type>rich</type></oembed>