<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Csendes Percek Istennel</provider_name><provider_url>https://csendespercekistennel.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Csendes Percek Istennel</author_name><author_url>https://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/</author_url><title>Oltalom</title><html>&lt;h2 style=&quot;text-align: center&quot;&gt;„Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik”&nbsp;&lt;/h2&gt;Zsolt 91:1&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Megint csak megtörtént. Drága kicsi tíz éves fiam újra mélyen megsebezve érkezett haza. Néhány gyerek kinevette, csúfolta az iskolában. Majd megszakadt a szívem, ahogy próbáltam lelket önteni gyermekembe, kisimítani a gyűrődéseket Isten nekem adott ajándékán.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Alig volt egy éves Dylan, amikor elvégeztek egy műtétet a fejbőrén. Jól látható nyoma van a homlokán. Őt sosem zavarta, mert nem látja. Tudja, hogy ott van, de mert nem látja, elfeledkezett róla. Aztán valaki felhívta rá a figyelmét: mutogatott rá, kinevette, s mások is csatlakoztak hozzá. Nevetésük belefúródott kisfiam szívébe, egy biztonságos helyre volt szüksége, ahol meghúzódhatott sebeit nyalogatva.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Imádkoztam Dylanért, próbáltam neki elmagyarázni, hogy bizony előfordul, hogy olyasmit mondanak ránk, ami fáj. Igyekeztem megvigasztalni, de láttam, hogy miután elhallgattam, újra visszatértek a rossz érzések: más, mint a többiek. Sosem felejtem el, milyen tehetetlennek éreztem magam, mialatt hosszan hallgattam szipogását, s kértem az Urat, vegye el a fájdalmát.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A férjem felhívta Dylant a hálószobánkba. Egy idő múlva feltűnt, milyen csend van. Mintha visszatért volna a békesség a házunkba. Felmentem, hogy megnézzem, mit csinálnak, s amit láttam, könnyeket csalt a szemembe. Ott voltak ők ketten, apa és fia, egy kuckóban, amit Jeff épített Dylannek. Dylan Rejtekhelyének nevezték el. Takarók, párnák és Jeff karjai alkották a falát és a tetejét. Dylan az apja karjára dőlve feküdt, arcán a legteljesebb béke és nyugalom. Az az ember jött megmentésére, akiben a leginkább bízik, s biztonságot, védettséget nyújtott neki. De gyönyörű példája annak, hogyan szeret az Atya minket! Sosem fogom elfelejteni.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Amikor utolér minket a világ kegyetlensége, jusson eszünkbe, hogy van egy Atyánk, akinek az oltalmában mindig meghúzódhatunk. Vár ránk, készen arra, hogy biztonságot, védelmet nyújtson, ha hozzá menekülünk. S ahogy az idézett zsoltárvers mondja, ha az ő oltalmában lakunk, elárad bennünk a nyugalom. Isten soha nem mondta, hogy gond és baj nélkül fogunk élni, de azt megígérte, hogy segít, ha bajba kerülünk.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Kétely, csalódás, félelem, gond gyötör? Isten karjai kitárva várnak. Az Ő oltalmába húzódva biztonságban leszel.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;i&gt;Uram, köszönöm, hogy a te menedéked mindig készen áll, hogy megoltalmazzon. Add, hogy csak Benned keressek oltalmat és menedéket. Jézus nevében, Ámen.&lt;/i&gt;&lt;br /&gt;&lt;i&gt;&lt;br /&gt;&lt;/i&gt;&lt;div style=&quot;clear: both;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-0sARkpPRh_M/VJ5lxCWjhwI/AAAAAAAAGfE/r-MVJBpXLtg/s1600/10492079_889660464401455_2161053615001527432_n.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-0sARkpPRh_M/VJ5lxCWjhwI/AAAAAAAAGfE/r-MVJBpXLtg/s1600/10492079_889660464401455_2161053615001527432_n.jpg&quot; height=&quot;320&quot; width=&quot;320&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;i&gt;&lt;br /&gt;&lt;/i&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-size: x-small&quot;&gt;(Forrás: Encouragement for today, 2009. december 28. Melissa Taylor, www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)&lt;/span&gt;</html><type>rich</type></oembed>