Úszóleckék

1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/Úszóleckék<div style="text-align: center"> „Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: ’Uram, ments meg!’” </div>Mt 14,30 Kislány koromban egyszer csak édesapám eldöntötte, hogy ideje megtanulnom úszni. Egyik csuklómnál és bokámnál fogva a partról belelódított egy tóba. Nagyot csobbantam, s a fejem felfelé tartva, mint egy kis teknőc, köhögve, prüszkölve, kutyaúszással valahogy a partra evickéltem. Az apja őt így tanította, s gondolta, ez a helyes úszástanítási mód. Talán egy pár úszógumi a karomra szelídebb módszer lett volna. Lehet, hogy Péter is így gondolkozott a Máté 14-ben. A hullámok vadul csapdossák a bárkát, dühöng a vihar a tengeren. És akkor észrevesz valakit, aki a vízen közeledik feléjük. A többiek megrémülnek, ám Péter közelebb hajol. De hisz ez Jézus! „Ne féljetek!” - kiáltja Jézus. „Ha te vagy, mondd, hogy menjek oda hozzád” – válaszol Péter. „Gyere” – hívja Jézus. Péter átlendül a csónak oldalán. Pár másodperc múlva szembesül a valósággal. Nem tud a vízen járni, még úszni sem a hatalmas hullámokon. Rémülten üvölti: „Ments meg!” Jézus kinyújtja a kezét, megragadja a Péterét, és együtt beszállnak a bárka biztonságába. Amikor ezzel a történettel foglalkozunk, többnyire Péter félelme van a középpontban. De mit gondolunk a hitéről? Nem bízott a saját képességeiben. Nem tudta, hogy gyűri le a hullámokat. De hitt Jézusban, az Ő hívó szavára ugrott ki a csónakból. Az én életemben is többször előfordult már, hogy hallottam Jézus hívását: „Gyere!”. Bízd rám, bízz bennem. Ne a hullámokat, engem nézz. Nem hagyom, hogy elsüllyedj. És én félek. Ismerem korlátaimat. Látom az akadályokat, ahogy belekerülök a vízbe. Pedig a végeredmény nem annyira a képességeim következménye, vagy azé, hogy tudok-e „vízen járni”, hanem attól függ, hogyan válaszolok a hívásra. Földi édesapám (akit nagyon szeretek annak ellenére, hogy bedobott a tóba), és mennyei édesapám között a különbség, hogy soha sem kell magamra hagyva evickélnem ki a partra. Jézus mindig ott van velem. Hogy tanítson, hogy átsegítsen az akadályokon, a nehéz szakaszokon. Hogy eszembe juttassa, Kiben kell bíznom, ha a saját korlátaim szorítanak. Talán úgy érzed, hogy Jézus hív egy úszóleckére. Hogy elmélyítsd a kapcsolataidat. Vagy a szolgálatodat. Talán hogy megismerd a bizalomnak egy új fokát, ahogy átlendülsz a bárka falán. Ugorj! <a href="http://2.bp.blogspot.com/--rff93QCUgg/U65L5Y8SKnI/AAAAAAAAFjM/Bhqfuq2r4g4/s1600/getty_rf_photo_of_woman_swimming.jpg" style="clear: left;float: left;margin-bottom: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/--rff93QCUgg/U65L5Y8SKnI/AAAAAAAAFjM/Bhqfuq2r4g4/s1600/getty_rf_photo_of_woman_swimming.jpg" height="217" width="320" /></a> Ő ott áll. Vár kitárt karral. Ő a te Szabadítód, és pontosan tudja, mire lesz képes a gyermeke egy-két úszólecke után. Uram, érzem, hogy mélyebb vizekre hívsz. Eddig visszatartottam magam, mert féltem. Segíts, hogy elfordítsam a tekintetem az akadályokról, és csak Téged nézzelek. Köszönöm az úszóleckéket, amik lehetőséget adnak, hogy erős karodba kapaszkodjam, és higgyek a tervedben. Jézus nevében, Ámen. (Forrás: Encouragement for today, 2012.04.16. www.proverbs31.org T., Suzanne Eller, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2012_07_01_archive.html) rich