1.0Csendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.huCsendes Percek Istennelhttps://csendespercekistennel.cafeblog.hu/author/csendes_percek_istennel/A teáscsésze Karácsony közeledett és egy házaspár úgy döntött, hogy egy különlegesen értékes ajándékot vesz családja számára, így elutaztak Angliába. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét. A férj megkérdezte az eladót: - “Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet.” A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze, legnagyobb meglepetésére megszólalt: - “Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, hogy üvöltöttem a fájdalomtól: - ‘Hagyj békén!’ - de Ő csak mosolygott, és így szólt: - ‘Még nem.’ Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe. - ‘Állíts meg! Szédülök! - kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét, és azt mondta:- ‘Még nem.’ Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta: - ‘Még nem.’ Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem. - ‘Most már jobb.’ - gondoltam. Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle.- ‘Hagyd abba! Hagyd abba!’ - kiáltottam. De csak ingatta a fejét:- ‘Még nem.’ Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:- ‘Még nem vehetlek ki.’ Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett. Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta: - ‘Nézd meg magad.’Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek:- ‘Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én., ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok!’ - ‘Szeretném, ha emlékeznél arra’ - mondta - ‘tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős. Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem, mikor hozzáfogtam a munkához. * * * Ez az élet barátaim. Az én életem, és a Tied. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: ‘Engedj ki!’. Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: ‘Mi történik velem? Minden olyan zavaros’, és a Mester csak néz, és azt mondja: ‘Még nem vagy kész, még nem.’. De mi látjuk Őt, és bízunk Benne. <div style="clear: both;text-align: center"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-_HY1OBrO844/UNaZ1x741CI/AAAAAAAABrg/Q8mhY-JJbIo/s1600/blog11.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-_HY1OBrO844/UNaZ1x741CI/AAAAAAAABrg/Q8mhY-JJbIo/s1600/blog11.jpg" height="300" width="400" /></a></div> rich