Sose felejtem el azt a napot, mikor megl\u00e1ttam magam a t\u00fck\u00f6rben. Hi\u00e1ba telt el az\u00f3ta t\u00f6bb mint t\u00edz \u00e9v, a k\u00e9p m\u00e9g mindig \u00e9l\u00e9nken \u00e9l bennem. Szomor\u00faan vallom be, nem h\u00edzelg\u0151, amit l\u00e1tok. Hat\u00e9ves kisl\u00e1nyom \u00e9s h\u00e1rom\u00e9ves kisfiam a gyerekszob\u00e1ban j\u00e1tszott. \u00c9pp a nappalin haladtam \u00e1t, hogy megn\u00e9zzem, \u00e9bredezik-e m\u00e1r a pici a d\u00e9lut\u00e1ni alv\u00e1s\u00e1b\u00f3l. Nos, akkor pillantottam meg.
Ahogy k\u00f6zeledtem a gyerekszob\u00e1hoz, hallottam, hogy Mackenzie emelt hangon Mitchell \u00e9rt\u00e9s\u00e9re adja nemtetsz\u00e9s\u00e9t. Azokat a bizonyos egym\u00e1sra illeszthet\u0151, sz\u00ednes, m\u0171anyag \u00e9p\u00edt\u0151kock\u00e1kat Mitchell nem \u00fagy rakta \u00f6ssze, ahogy n\u0151v\u00e9re szerette volna. Ahogy az ajt\u00f3hoz \u00e9rtem, kisl\u00e1nyom \u00e9les hangon \u00e9pp ezt ki\u00e1ltotta: \u201eNem Mitchell. Nem \u00fagy kell! \u00d3, add ide nekem! Akinek egy cs\u00f6pp esze van, az tudja, hogy nem \u00fagy kell, hanem \u00edgy. Semmit se vagy k\u00e9pes rendesen megcsin\u00e1lni?\u201d B\u00e1r a szavai b\u00e1nt\u00f3ak voltak, nem is azok hatottak r\u00e1m annyira, hanem a hangs\u00faly, a cs\u00edp\u0151s, leereszked\u0151 t\u00f3nus, ahogy kimondta \u0151ket. Nem hagyhattam annyiban.
Bel\u00e9ptem az ajt\u00f3n, \u00e9s klasszikus anyap\u00f3zban \u2013 k\u00e9z a cs\u00edp\u0151n, mutat\u00f3ujj kiny\u00fajtva, a gyermek teljes neve hangs\u00falyozva \u2013 nekimentem: \u201eMackenzie Leith Ehman! Ifj\u00fa h\u00f6lgy, nehogy meghalljam m\u00e9g egyszer, hogy \u00edgy besz\u00e9lsz az \u00f6cs\u00e9ddel!\u201d M\u00e9g csak fel se n\u00e9zett a kock\u00e1kr\u00f3l, ahogy nyugodt hangon v\u00e1laszolt: \u201eMi\u00e9rt ne, Anyu? Te is mindig \u00edgy besz\u00e9lsz apuval.\u201d
Hopp\u00e1! A gyerekeim gyakran szolg\u00e1lnak megnyilv\u00e1nul\u00e1saim f\u00e1jdalmasan hiteles t\u00fckr\u00e9\u00fcl. Kisl\u00e1nyom aznapi v\u00e9tke elt\u00f6rp\u00fclt amellett, amit elk\u00e9pzeltem, hogy megtapasztaltak gyermekeim az apjukkal val\u00f3 tiszteletlen viselked\u00e9semben. Elvonultam, s\u00edrtam, im\u00e1dkoztam, megint s\u00edrtam. Elmes\u00e9ltem a f\u00e9rjemnek, mi t\u00f6rt\u00e9nt. Elmes\u00e9ltem a kismam\u00e1k bibliak\u00f6r\u00e9ben. Kider\u00fclt, nem \u00e9n vagyok az egyetlen, akinek \u00e9l\u0151 t\u00fckre van otthon. Sokszor r\u00e1ismerhet\u00fcnk magunkra gyermekeink hanghordoz\u00e1s\u00e1ban, viselked\u00e9s\u00e9ben. Megfogadtuk egy\u00fctt, hogy nagyon fogunk vigy\u00e1zni, hogyan besz\u00e9l\u00fcnk, hogyan viselked\u00fcnk. Persze, r\u00e1j\u00f6tt\u00fcnk, hogy ezt k\u00f6nnyebb mondani, mint megtartani.
Gyakran felt\u00e9telezz\u00fck magunkr\u00f3l, hogy \u201etisztelj\u00fck\u201d f\u00e9rj\u00fcnket, ahogy mai alapig\u00e9nk tan\u00edtja. De ez csak az\u00e9rt van, mert nem ismerj\u00fck el\u00e9gg\u00e9 a sz\u00f3 jelent\u00e9s\u00e9t. Ha beleolvasunk a Kib\u0151v\u00edtett Bibli\u00e1ba, ahol egy-egy kifejez\u00e9s teljes jelent\u00e9smezeje megtal\u00e1lhat\u00f3, jobban meg\u00e9rtj\u00fck, mit takar a \u201etisztelj\u00e9k\u201d elv\u00e1r\u00e1s: \u201e\u00e9szreveszi, figyelembe veszi, megbecs\u00fcli, el\u0151nyben r\u00e9szes\u00edti, h\u00f3dolattal n\u00e9z r\u00e1, nagyra tartja; alkalmazkodik hozz\u00e1, dics\u00e9ri, nagyon szereti \u00e9s csod\u00e1lja\u201d. Huhh! Nem csoda, hogy Isten azt k\u00edv\u00e1nja, hogy egy h\u00e1zass\u00e1g \u00e9lethosszig tartson. Ennyi id\u0151re lehet sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk, hogy mindezeket a hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1sokat elsaj\u00e1t\u00edtsuk\u2026
Sok id\u0151 eltelt m\u00e1r az\u00f3ta, hogy megl\u00e1ttam r\u00fat \u00e1br\u00e1zatomat akkor abban a t\u00fck\u00f6rben. M\u00e9g mindig k\u00fczdenem kell az \u00e9les nyelvemmel, ki-kimondok hirtelen indulatb\u00f3l olyasmit, ami b\u00e1nt\u00f3. De ma m\u00e1r gyermekeim fel vannak jogos\u00edtva, hogy r\u00e1m sz\u00f3ljanak, ha ez el\u0151fordul. Sosem szabad elfelejten\u00fcnk nek\u00fcnk, any\u00e1knak, hogy kicsi \u00e9s kev\u00e9sb\u00e9 kicsi szemek figyelnek, \u00e9s gyakran ut\u00e1nozz\u00e1k azt, amit l\u00e1tnak. A te t\u00fckr\u00f6d mit mutat?
Uram, k\u00e9rlek, bocs\u00e1sd meg, hogy szavaimat, viselked\u00e9semet, cselekedeteimet n\u00e9ha a tiszteletlens\u00e9g fegyvereik\u00e9nt haszn\u00e1ltam f\u00e9rjemmel szemben. Er\u0151s\u00edts meg, \u00e9s t\u00e9gy alkalmass\u00e1, hogy \u00e9letem mint\u00e1ul szolg\u00e1lhasson, az istenes \u00e9letet \u00e9l\u0151 feles\u00e9g mint\u00e1j\u00e1ul. J\u00e9zus nev\u00e9ben, \u00c1men.<\/em><\/p>\r\n
\u00a0<\/p>\r\n \u00a0<\/p>\r\n![](\"https:\/\/3.bp.blogspot.com\/-_-nFcN3l84Q\/V9a-7p4js6I\/AAAAAAAAJsw\/xBqC6iWtrVMG2pi0mpL3umNWcD6I8yG4gCLcB\/s1600\/403366bef4e9c561987848343c7ae268.jpg\")
<\/a><\/p>\r\n
forr\u00e1s: Karen Ehmann Encouragement for today, 2007.04.04. <\/span>www.proverbs31.org<\/span><\/a> ford\u00edt\u00e1s: eszmelkedesek.blogspot.hu fot\u00f3:pinterest.com<\/span><\/h6>","type":"rich"}