Akkor vettem \u00e9szre, mikor \u00e9pp kifel\u00e9 mentem a szob\u00e1b\u00f3l. Arca komors\u00e1ga elnehez\u00fclt sz\u00edvre utalt. K\u00e9rd\u0151n n\u00e9ztem r\u00e1, mire csak nemet intett a fej\u00e9vel. El\u0151z\u0151leg az\u00e9rt im\u00e1dkoztunk, hogy j\u00f3 h\u00edrt kapjon, igen v\u00e1laszt egy lehet\u0151s\u00e9gre, ami\u00e9rt nagyon sokat dolgozott. Beh\u00edvt\u00e1k, de v\u00e9g\u00fcl nem \u0151t v\u00e1lasztott\u00e1k.
Ismertem ezt a f\u00e1jdalmat. \u00dagy h\u00edvj\u00e1k, hogy elutas\u00edt\u00e1s. \u00c9n is v\u00e1rakoztam izgatottan, csak az\u00e9rt, hogy megtudjam, nem vettek fel.
Tal\u00e1n te is tal\u00e1lkozt\u00e1l m\u00e1r az illet\u00e9ktelen, soha nem v\u00e1rt betolakod\u00f3val: az elutas\u00edt\u00e1ssal.
Kem\u00e9nyen dolgozol, hogy megnyerj egy el\u0151l\u00e9ptet\u00e9st, de \u00e1tn\u00e9znek rajtad. Igyekszel szeret\u0151 feles\u00e9g lenni, de f\u00e9rjed m\u00e9gis elhagy. J\u00f3sz\u00e1nd\u00e9k\u00fa bar\u00e1tok ilyenkor bizonygatj\u00e1k nek\u00fcnk, hogy \u201eIsten tervei \u00e9s id\u0151z\u00edt\u00e9se mindig t\u00f6k\u00e9letes.\u201d M\u00e9ly egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9ssel biztatnak: \u201eB\u00edzz\u00e1l Istenben\u201d. De olyankor, mikor lecsap r\u00e1nk az elutas\u00edt\u00e1s, bizalmunknak valami felt\u00f6lt\u00e9sre van sz\u00fcks\u00e9ge. Kell valami, mikor a g\u00f6d\u00f6rben vagyunk. Nos, ezeket a perceket kell dics\u0151\u00edt\u00e9sre haszn\u00e1lnunk.
A dics\u0151\u00edt\u00e9s (dics\u0151\u00edt\u0151 zsolt\u00e1rok, \u00e9nekek, Te Deum) meg tudja gy\u00f3gy\u00edtani az elkesered\u00e9st, jobban, mint a puszta szavak. Mikor f\u00e1jdalmunkon \u00e1t dics\u00e9rj\u00fck Istent, \u0150 term\u00e9szetfeletti er\u0151vel t\u00f6lt el, hogy megtegy\u00fck, amit magunkt\u00f3l k\u00e9ptelenek lenn\u00e9nk: f\u00f6l\u00e9be ker\u00fclj\u00fcnk a helyzetnek, amiben vagyunk. Dics\u0151\u00edt\u00e9s\u00fcnk figyelm\u00fcnket a bajunkr\u00f3l Istenre emeli, \u00e9s \u00e1t\u00e9lj\u00fck, hogy \u0150 mindig sz\u00edvesen l\u00e1t minket jelenl\u00e9t\u00e9be.
K\u00f6nny\u0171 Istent dics\u0151\u00edteni, mikor j\u00f3l megy a sorunk, boldogok \u00e9s sikeresek vagyunk. Amikor viszont elutas\u00edt\u00e1s \u00e9r, neh\u00e9z dics\u0151\u00edteni \u0150t. \u00c1ldozatnak \u00e9lj\u00fck meg. Nem mindig k\u00f6nny\u0171 h\u00e1latelt sz\u00edvet ny\u00fajtani \u00e1ldozatk\u00e9nt az \u00darnak, mikor \u00fagy \u00e9rezz\u00fck, nincs mi\u00e9rt h\u00e1l\u00e1snak lenn\u00fcnk. A Zsid\u00f3khoz \u00edrt lev\u00e9l szerz\u0151je m\u00e9gis azt tan\u00e1csolja, hogy \u201evigy\u00fck Isten el\u00e9 a dics\u0151\u00edt\u00e9s \u00e1ldozat\u00e1t mindenkor, azaz nev\u00e9r\u0151l vall\u00e1st t\u00e9v\u0151 ajkaink gy\u00fcm\u00f6lcs\u00e9t.\u201d Ahogy a gy\u00fcm\u00f6lcs \u00edz\u00e9t \u00e9desnek, kellemesnek \u00e9rezz\u00fck, ugyan\u00edgy \u00e9des \u00e9s kellemes a dics\u0151\u00edt\u00e9s az \u00darnak.
A f\u00e1jdalomb\u00f3l - \u00e9s legy\u00fcnk \u0151szint\u00e9k: az \u00f6nsajn\u00e1latb\u00f3l - dics\u0151\u00edteni olyan er\u0151t ig\u00e9nyel, amivel nem rendelkez\u00fcnk. De a lev\u00e9l szerz\u0151je biztos\u00edt r\u00f3la, hogy a neh\u00e9z percekben J\u00e9zus \u00e1ltal k\u00e9pesek vagyunk a dics\u0151\u00edt\u00e9sre.
Ahogy r\u00e1kapcsol\u00f3dunk az \u0150 er\u0151forr\u00e1s\u00e1ra, dics\u0151\u00edt\u00e9s-\u00e1ldozatunk m\u00e9g t\u00f6bb er\u0151t gener\u00e1l a dics\u0151\u00edt\u00e9sre, \u00e9s ebb\u0151l m\u00e9g t\u00f6bb dics\u0151\u00edt\u00e9s fakad. Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 k\u00f6r! A dics\u0151\u00edt\u00e9s felemeli tekintet\u00fcnket az elutas\u00edt\u00e1sr\u00f3l, \u00e9s arra ford\u00edtja, amit J\u00e9zust\u00f3l kapunk: b\u00e9kess\u00e9get, vigazstal\u00e1st, elfogad\u00e1st.
P\u00e1r nappal k\u00e9s\u0151bb emailben megk\u00e9rdeztem, hogy van. T\u00f6bbsz\u00f6r tudott egyed\u00fcl id\u0151t szak\u00edtani a dics\u0151\u00edt\u00e9sre, \u00e9s az elutas\u00edt\u00e1s f\u00e1jdalma enyh\u00fclni kezdett. Elt\u0171ntek a probl\u00e9m\u00e1i? Az elutas\u00edt\u00e1sb\u00f3l elfogad\u00e1s lett? Nem. De szomor\u00fas\u00e1ga \u00f6r\u00f6mre v\u00e1ltozott, mikor figyelm\u00e9t a dics\u0151\u00edt\u00e9sre ford\u00edtotta, ami Ur\u00e1nak \u00e9des \u00e9s j\u00f3les\u0151 aj\u00e1nd\u00e9k.
![\"20160816\"](\"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu\/files\/2016\/08\/20160816.jpg\")
<\/a><\/p>\r\n<\/p>\r\n
Uram, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, hogy mindig megadod azt, amire sz\u00fcks\u00e9gem van. M\u00e9g arra is Te adsz er\u0151t, hogy dics\u0151\u00edthesselek. K\u00e1pr\u00e1zatos vagy, Istenem! Seg\u00edts, hogy amikor elutas\u00edt\u00e1s \u00e9r, jusson eszembe, amit ma tanultam. J\u00e9zus nev\u00e9ben, \u00c1men.<\/em><\/p>\r\n
(Wendy Pope: Moments Like These\u00a0Encouragement for today, 2013.08.07.,\u00a0www.crosswalk.com, ford\u00edt\u00e1s: eszmelkedsek.blogspot.hu, fot\u00f3: pinterest.com)<\/h6>","type":"rich"}