![\"be34972a5db8d29b26ca56897a55f61f\"](\"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu\/files\/2016\/07\/be34972a5db8d29b26ca56897a55f61f.jpg\")
<\/a><\/p>\r\n(Encouragement for today,www.proverbs31.org,LeAnn Rice,ford\u00edt\u00e1s:eszmelkedesek.blogspot,k\u00e9p:pinterest)<\/p>","type":"rich"}
Ron hal\u00e1l\u00e1nak els\u0151 \u00e9vfordul\u00f3j\u00e1n elhat\u00e1roztam, hogy leh\u00fazom a jegygy\u0171r\u0171met. Eml\u00e9kszem, arra gondoltam, hogy elj\u00f6tt ennek is az ideje, \u00e9s a gy\u0171r\u0171 leh\u00faz\u00e1sa valami pozit\u00edv, rem\u00e9nykelt\u0151 dolog. \u00daj fejezet kezdet\u00e9t jelzi az \u00e9letemben.
Nagyot t\u00e9vedtem! Valah\u00e1nyszor r\u00e1n\u00e9ztem a gy\u0171r\u0171sujjamra, ott l\u00e1ttam az \u00e1rkot, amit h\u00e9t \u00e9vnyi gy\u0171r\u0171visel\u00e9s hagyott maga ut\u00e1n. \u00dcress\u00e9get l\u00e1ttam. Mag\u00e1nyt l\u00e1ttam. \u201eEz egyszer\u0171en nem fair!\u201d \u2013t l\u00e1ttam.
Eltelt egy \u00fajabb \u00e9v, \u00e9s a kicsi \u00e1rok m\u00e9g mindig ott volt az ujjamon. Tal\u00e1n nem olyan felt\u0171n\u0151en, de ott volt. \u00c9s m\u00e9g mindig \u00fcress\u00e9get \u00e9s mag\u00e1nyt l\u00e1ttam, ha r\u00e1n\u00e9ztem.
Egyik nap egy \u00e9kszer\u00fczlet kirakata el\u0151tt mentem el. \u00c9pp ki\u00e1rus\u00edt\u00e1s volt. Megpillantottam egy v\u00e9kony kicsi aranygy\u0171r\u0171t apr\u00f3 gy\u00e9m\u00e1ntokkal a tetej\u00e9n. Sz\u00e9p volt \u00e9s egyszer\u0171. Alig l\u00e1tszott, \u00e9s m\u00e9gis ott volt. Megvettem a kedves kis apr\u00f3s\u00e1got, \u00e9s felh\u00faztam az ujjamra a jegygy\u0171r\u0171m hely\u00e9re. \u00c9pp kit\u00f6lt\u00f6tte a keskeny \u00e1rkot, ami m\u00e9g az ujjamon volt. Eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy ez lesz a \u201eJ\u00e9zus jegyese vagyok\u201d gy\u0171r\u0171m, amit b\u00fcszk\u00e9n fogok viselni. Ahelyett, hogy a sek\u00e9lyke \u00e1rok l\u00e1tt\u00e1n szomor\u00fas\u00e1got \u00e9s mag\u00e1nyt \u00e9rezn\u00e9k, ezent\u00fal ha odan\u00e9zek, a rem\u00e9ny jut eszembe, amit J\u00e9zus jelent.
Ahogy m\u00faltak az \u00e9vek, megszoktam, hogy csak n\u00e9ha veszem fel a gy\u0171r\u0171t. Nem szeretem, ha valami d\u00edsz van a kezemen, zavar, ha sokat \u00fcl\u00f6k a g\u00e9pn\u00e9l, vagy ha a konyh\u00e1ban \u00fcgyk\u00f6d\u00f6k. De a nehezebb napokon felh\u00fazom a gy\u0171r\u0171t az ujjamra, \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n jobban \u00e9rzem magam. Azonnal \u00e9rzem J\u00e9zus jelenl\u00e9t\u00e9nek b\u00e9k\u00e9j\u00e9t. Elt\u00f6lt a szeretet \u00e9s rem\u00e9ny, amit csak \u0150 tud ny\u00fajtani.
A tegnap egy ilyen neh\u00e9z napnak indult. Fel\u00e9bredtem, \u00e9s s\u00edrni kezdtem. Nem tudtam, mi\u00e9rt s\u00edrok. Egyszer\u0171en szomor\u00fa voltam, \u00e9s mag\u00e1nyosnak \u00e9reztem magam. El\u0151fordul n\u00e9ha minden el\u0151jel n\u00e9lk\u00fcl. A semmib\u0151l j\u00f6n, an\u00e9lk\u00fcl, hogy valami konkr\u00e9t oka lenne. Egyszer\u0171en az, ami. Egy \u00fajabb reggel, amikor nagyon \u00e9l\u00e9nken tudat\u00e1ban vagyok egyed\u00fcll\u00e9temnek.
Alig p\u00e1r perc m\u00falva a telefonom pittyeg\u00e9se sorozatos sms-ek \u00e9rkez\u00e9s\u00e9t jelezte. Dr\u00e1ga bar\u00e1tn\u0151m, Luann k\u00fcldte \u0151ket. An\u00e9lk\u00fcl, hogy tudta volna, hogy s\u00edrva fekszem az \u00e1gyamon, a Szentl\u00e9lek ind\u00edttat\u00e1s\u00e1ra Luann ezt az \u00fczenetet k\u00fcldte:
\u201eLelked meg\u00fajul. Ma elhat\u00e1rozod, hogy nem foglalkozol azzal, amit nem k\u00f6vett\u00e9l el. Eld\u00f6nt\u00f6d, hogy nem panaszkodsz, nem v\u00e1daskodsz, nem magyar\u00e1zkodsz tov\u00e1bb. Csak az Igazra figyelsz. A Nemesre. A Helyesre. A Tiszt\u00e1ra. A Szeretnival\u00f3ra. A Csod\u00e1latosra. A Kiv\u00e1l\u00f3ra. A Dics\u00e9retesre. K\u00e9pzelj\u00fck el, hogy ma, ahogy fel\u00e9bredt\u00e9l, a V\u0151leg\u00e9nyed ott \u00e1llt az \u00e1gyad mellett, amikor kinyitottad a szemed. Kez\u00e9t ny\u00fajtja fel\u00e9d, \u00e9s \u00edgy sz\u00f3l: \u201eGyere, induljunk egy\u00fctt. Ahogy v\u00e9gzed a mai tennival\u00f3idat, \u00e9n figyelem, hogyan k\u00e9sz\u00fcl a M\u0171vem. Te t\u00f6bb vagy, mint azok a f\u00e1j\u00f3 szavak, amiket magadr\u00f3l mondasz. Te az \u00e9n kincsem vagy. Tudom, hogy f\u00e1j. Tudom, hogy k\u00fczdesz. Ez\u00e9rt akartam, hogy ma tiszt\u00e1n l\u00e1ss engem. R\u00e1m figyelj. Minden cselekedeted egy illat\u00e1ldozat legyen, amit nekem aj\u00e1nlasz fel, kedvesem. Eg\u00e9sz nap igazs\u00e1gokat fogok suttogni a f\u00fcledbe. Nagyon figyelj. K\u00f6nnyen elnyomja a hangomat a gyereks\u00edr\u00e1s, a csattog\u00f3 zaj. Ez\u00e9rt k\u00e9rlek, ma ragadd meg a kezemet, ahogy kikelsz az \u00e1gyb\u00f3l. Engedd, hogy a csend elbor\u00edtsa a tudatodat. Borulj a karjaimba. Borulj a karjaimba \u00e9s figyelj. Fogadd be suttog\u00e1saimat a gondolataidba, \u00e9s \u00e1t\u00e9led a csod\u00e1t. A lelked meg\u00fajul\u00e1s\u00e1t.\u201d
A Szentl\u00e9lek tudta, hogy nagyon mag\u00e1nyosan \u00e9bredtem tegnap reggel. Annyira szeret, hogy Luannak sz\u00f3lt \u00e9rtem. \u00c9s Luann annyira szeret, hogy meghallotta, \u00e9s v\u00e1laszolt.
Felsz\u00e1r\u00edtottam a k\u00f6nnyeimet. Kikeltem az \u00e1gyb\u00f3l, \u00e9s felh\u00faztam a gy\u0171r\u0171met. A V\u0151leg\u00e9nyem hat\u00e1rtalanul szeret. \u00dajra s\u00edrok. De ezek m\u00e1r a rem\u00e9ny k\u00f6nnyei.
Valah\u00e1nyszor az ujjamra pillantottam tegnap, meg\u00fajult a lelkem. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, Luann, a kedves eml\u00e9keztet\u0151t, hogy soha nem vagyok egyed\u00fcl. A v\u0151leg\u00e9nyem szeret, \u00e9s \u0150 a rem\u00e9ny. Ahogy a pici gy\u0171r\u0171 \u00e9ppen bet\u00f6lti az \u00e1rkot az ujjamon, J\u00e9zus pontosan kit\u00f6lt minden \u0171rt a lelkemben.
Dr\u00e1ga bar\u00e1tn\u0151im, sosem vagytok egyed\u00fcl. Nagyon szeret titeket a V\u0151leg\u00e9nyetek. A kincsei vagytok. Meg nekem is.<\/p>\r\n