{"version":"1.0","provider_name":"Csendes Percek Istennel","provider_url":"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu","author_name":"Csendes Percek Istennel","author_url":"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu\/author\/csendes_percek_istennel\/","title":"Lyukas cs\u00f3nakjaink","html":"

\u201eJ\u00e9zus nyomban kiny\u00fajtotta kez\u00e9t, megragadta, \u00e9s azt mondta neki: \u2019Te kicsinyhit\u0171, mi\u00e9rt k\u00e9telkedt\u00e9l?\u2019\u201d Mt 14,31<\/h3>\r\n

 <\/p>\r\n

Van valami az \u00e9letedben, ami lefel\u00e9 h\u00faz, ha nem l\u00e9psz ki bel\u0151le?
\u00c9vekkel ezel\u0151tt banki aj\u00e1nlatra megvett\u00fcnk egy meg\u00fcresedett h\u00e1zat. Valamikor nagy rem\u00e9nyekkel fel\u00e9p\u00edtett\u00e9k, azt\u00e1n el kellett hagyniuk. Ut\u00f3bb sok sz\u00f3besz\u00e9det hallottunk r\u00f3la. K\u00e1b\u00edt\u00f3szerez\u00e9s, vereked\u00e9sek, elhanyagolt gyermekek, csal\u00e1df\u0151 a b\u00f6rt\u00f6nben.
Mialatt mi a fel\u00faj\u00edt\u00e1son dolgoztunk, a gyermekeink felfedez\u0151 \u00fatra indultak \u00faj birodalmukban.
Egyik este behoztak egy kincset, amit az udvar v\u00e9g\u00e9ben tal\u00e1ltak. Elny\u0171tt, cipz\u00e1ros t\u00e1ska volt, az id\u0151j\u00e1r\u00e1s megviselte. Siker\u00fclt kinyitnom, \u00e9s megvizsg\u00e1ltam a tartalm\u00e1t. K\u00e9t cser\u00e9ppipa volt benne, \u00e9s valami magok, amiket biztosan nem visznek magukkal a di\u00e1kok, ha tudj\u00e1k, hogy m\u00e1snap k\u00e1b\u00edt\u00f3szer szimatol\u00f3 kuty\u00e1val fogj\u00e1k v\u00e9gigf\u00fcrk\u00e9szni az iskol\u00e1t.
Olyan pillanat volt, amikor \u00e9rzed, hogy a vil\u00e1g, a maga val\u00f3s\u00e1g\u00e1ban eg\u00e9szen m\u00e1s, mint amilyennek te szeretn\u00e9d. Meg kell magyar\u00e1zni k\u00e9t kisfi\u00fanak, hogy a kincs\u00fcket s\u00fcrg\u0151sen a legk\u00f6zelebbi szem\u00e9tt\u00e1rol\u00f3ba kell dobni, miel\u0151tt b\u00e1rkit letart\u00f3ztatn\u00e1nak.
Lefekv\u00e9skor m\u00e9g mindig az elveszett kincs foglalkoztatta \u0151ket.
\u201eSzerencs\u00e9tlen emberek\u201d, sz\u00f3lalt meg a nagyobbik. \u201e\u00c9n sosem fogok k\u00e1b\u00edt\u00f3szerezni. Olyan buta dolog.\u201d
\u201eIgen, nagyon szomor\u00fa,\u201d \u00e9rtettem egyet vele.
Tov\u00e1bb t\u00f6prengett \u00f6sszer\u00e1ncolt szem\u00f6ld\u00f6kkel. \u201eDe mi\u00e9rt nem dobt\u00e1k el, miel\u0151tt valaki megvette a h\u00e1zat?\u201d
\u201eNem tudom,\u201d feleltem. \u201eN\u00e9ha j\u00f3l esnek olyan dolgok, amik \u00e1rtanak nek\u00fcnk. N\u00e9ha nem fogj\u00e1k fel az emberek a k\u00e1rt, amit okoznak.\u201d
A fiatalabbik fel\u00e9nk fordult. \u201eMintha cs\u00f3nakban \u00fcln\u00e9nek.\u201d
B\u00e1tyja szem\u00e9t forgatva hurrogta le: \u201eHah\u00f3, k\u00e1b\u00edt\u00f3szerr\u0151l besz\u00e9l\u00fcnk, nem horg\u00e1sz\u00e1sr\u00f3l.\u201d
\u201e\u00dch\u00fcm,\u201d a kicsi felt\u0171n\u0151en komoly maradt. \u201eEgy lyukas cs\u00f3nakban \u00fclnek, ami el fog s\u00fcllyedni, \u00e9s nem akarnak kisz\u00e1llni bel\u0151le. Mint a bibliai t\u00f6rt\u00e9netben, amikor az az ember s\u00fcllyedni kezdett, mert f\u00e9lt J\u00e9zushoz menni a v\u00edzen. Ugye ez is olyan, anyu?\u201d
Gomb\u00f3cot \u00e9reztem a torkomban. \u201eIgen, kisfiam,\u201d suttogtam, \u00e9s a lyukas cs\u00f3nakokra gondoltam \u2013 \u00e1rtalmas szok\u00e1sokra, f\u00e1jdalmas kapcsolatokra, \u00f6nmarcangol\u00e1sra, tartoz\u00e1sokra, k\u00e9jv\u00e1gyra, f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9gre, \u00e9tel-, alkohol-, v\u00e1s\u00e1rl\u00e1si f\u00fcgg\u0151s\u00e9gre. Rengeteg van bel\u0151l\u00fck.
\u00daj reg\u00e9nyem, a Dandelion Summer, a lyukas cs\u00f3nakokr\u00f3l sz\u00f3l. Azokr\u00f3l, amelyek k\u00e1ros d\u00f6nt\u00e9sekre vezetik a n\u0151ket a f\u00e9rfiak kedv\u00e9\u00e9rt, meg amik miatt \u00f6reg korukban sokan f\u00e1jdalomban, mag\u00e1nyban \u00e9lnek, haragban Istennel. A reg\u00e9ny szerepl\u0151i, Norman \u00e9s Epie, olyan k\u00f6nnyen felismerik a m\u00e1sik lyukas cs\u00f3nakj\u00e1t, de a maguk\u00e9t nem veszik \u00e9szre.
Mindkett\u0151j\u00fckben magamra ismerek. H\u00e1nyszor kihaj\u00f3zom a viharos tengerre, kapaszkodom a s\u00fcllyed\u0151 cs\u00f3nakba, pedig J\u00e9zus ott \u00e1ll egy l\u00e9p\u00e9sre. \u0150t nem zavarj\u00e1k a hull\u00e1mok, szil\u00e1rdan \u00e1ll az \u00e1rad\u00e1sban, v\u00e1rja, hogy seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel legy\u0151zzem a vihart, de \u00e9n nem veszem \u00e9szre, csak az \u00f3ce\u00e1nt figyelem.
S\u00fcllyed\u0151 cs\u00f3nakban \u00fclsz? Rombol\u00f3 kapcsolatban \u00e9lsz? K\u00e1ros szok\u00e1s rabs\u00e1g\u00e1ban? Fordulj oda J\u00e9zushoz, k\u00e9rd meg, seg\u00edtsen kisz\u00e1llni, s ut\u00e1na menj tov\u00e1bb mellette.<\/p>\r\n

\"cs\u00f3nak\"<\/a><\/em><\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

Uram, seg\u00edts, k\u00e9rlek, felismernem a lyukas cs\u00f3nakokat az \u00e9letemben. Seg\u00edts, hogy ne a tombol\u00f3 vizet b\u00e1muljam \u00fagy \u00e9rezve, menthetetlen vagyok, azt ism\u00e9telgetve, hogy k\u00e9ptelen vagyok a szabadul\u00e1sra. Seg\u00edts, hogy \u00f6sszeszedjem a b\u00e1tors\u00e1gomat, \u00e9s ny\u00fajtsam fel\u00e9d a kezemet, hogy tudjam, f\u00fcggetlen\u00fcl att\u00f3l, hol vagyok, mekkora viharban h\u00e1nykol\u00f3dom, a biztons\u00e1got nem a cs\u00f3nak ny\u00fajtja, hanem Te, Uram. J\u00e9zus nev\u00e9ben, \u00c1men.<\/em><\/p>\r\n


(Lisa Wingate, www.lelekerosito.h, eszmelkedesek.blogspot.hu, fot\u00f3: pinterest.com)<\/h6>","type":"rich"}