{"version":"1.0","provider_name":"Csendes Percek Istennel","provider_url":"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu","author_name":"Csendes Percek Istennel","author_url":"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu\/author\/csendes_percek_istennel\/","title":"Ezt k\u00edv\u00e1nom","html":"

\u201eMert ahol a kincsed, ott a sz\u00edved is.\u201d Lk 12,34<\/h3>\r\n

 <\/p>\r\n

Az \u00e9n l\u00e1nyaimnak, a ti l\u00e1nyaitoknak. Az \u00e9n fiaimnak, a ti fiaitoknak. Ezt k\u00edv\u00e1nom.
Fiatalok vagytok, szemetekben \u00e1rtatlans\u00e1g csillog. Ne vigy\u00e9tek v\u00e1s\u00e1rra. Ne cser\u00e9lj\u00e9tek le a tiszta b\u00e9k\u00e9t, amivel reggel \u00e9bredtek, valamivel, ami csak k\u00e9s\u0151bb val\u00f3 nektek. K\u00e9s\u0151bb, amikor valakinek, akit Isten kiszemelt erre a feladatra, minden v\u00e1gya az lesz, hogy mell\u00e9tek \u00e1lljon. Nem fog akarni semmit t\u0151letek. Mindent \u00e9rtetek akar majd.
\u00c9rtetek \u00e9s nektek.
Ezt k\u00edv\u00e1nom.
Amikor fiatal voltam, \u00e9s szememben \u00e1rtatlans\u00e1g csillogott, hagytam, hogy elcs\u00e1b\u00edtson a v\u00e1gy. Egy v\u00e1gy, ami m\u00e9lyr\u0151l, egy k\u00e9ts\u00e9gbeesett l\u00e1ny sz\u00edve m\u00e9ly\u00e9b\u0151l fakadt. Hogy szeress\u00e9k. Hogy bec\u00e9z\u0151 szavakat mondjanak neki. Hogy \u00e9rezze, \u00e9szreveszik, k\u00edv\u00e1nj\u00e1k, tetszik valakinek.
B\u00e9kess\u00e9gemet a zsebembe gy\u00f6m\u00f6sz\u00f6ltem, biztos voltam benne, hogy ott marad akkor is, ha \u00e9n k\u00f6zben megm\u00e1rtom a l\u00e1bujjamat a v\u00e1gyam patakj\u00e1ban.<\/p>\r\n

\"2016.01.13.\"<\/a><\/p>\r\n

Vesz\u00e9lyes vizekbe g\u00e1zoltam. Am\u00edg bok\u00e1ig \u00e9rt, izgalmat okozott a sodr\u00e1s. Mikor m\u00e1r t\u00e9rdig j\u00e1rtam benne, el\u00e9g id\u0151snek, er\u0151snek \u00e9reztem magam, \u00e9s bosszantott, hogy olyan emberek, akiket tisztelek, nem b\u00edznak bennem. Tudom, mit csin\u00e1lok. Nem t\u0171nt vesz\u00e9lyesnek, ez\u00e9rt \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, nem vesz\u00e9lyes.
Pedig az volt.
T\u00e9vedtem.
Ezt k\u00edv\u00e1nom.
B\u00e1rcsak hallgattam volna m\u00e1sokra.
Hallgattam volna az igazs\u00e1g hangj\u00e1ra, ami azt ki\u00e1ltotta, forduljak vissza, fussak vissza, l\u00e9pjek ki a patakb\u00f3l. \u00c1lljak ellen a vonz\u00e1snak. Utas\u00edtsam vissza a hazug sz\u00f3lamot: k\u00f6vesd az \u00e9rz\u00e9seidet. Az \u00e9rz\u00e9seknek be kell el\u0151bb \u00e9rni\u00fck az igazs\u00e1g szil\u00e1rd talaj\u00e1n. Az igazs\u00e1g\u00e9n, ami nem r\u00f6ppen el. Az igazs\u00e1g\u00e9n, ami nem csap be.
De \u00e9n mentem tov\u00e1bb, egyre beljebb. Egyre m\u00e9lyebbre. Olyan er\u0151s volt a sodr\u00e1s, hogy \u00e9szre sem vettem, milyen messzire jutottam. M\u00edgnem k\u00e9s\u0151 volt. A b\u0171ntudat, a szorong\u00e1s, a f\u00e9lelem hull\u00e1mai \u00e1tcsaptak rajtam. Aki azt mondta, tetszem neki, elhagyott.
\u00c9s elhagyott valami m\u00e1s is. Belet\u00fartam a zsebembe, de \u00fcresen tal\u00e1ltam. Pedig olyan biztos voltam benne, hogy a b\u00e9kess\u00e9g ott marad. T\u00e9vedtem. Kics\u00faszott, \u00e9s elt\u0171nt.
B\u00e1r megfordultam volna ott \u00e9s akkor, \u00e9s visszafutottam volna az igazs\u00e1ghoz, a biztos talajra. L\u00e1thattam volna, hogy a b\u00e9kess\u00e9gem is oda\u00faszott. Amikor a b\u00e9kess\u00e9g kics\u00faszik a kezedb\u0151l, mindig visszatal\u00e1l az igazs\u00e1ghoz, \u00e9s k\u00e9zenfogva v\u00e1rnak r\u00e1d. Ahogy v\u00e9g\u00fcl nekem is siker\u00fclt visszatal\u00e1lnom. De t\u00f6bb\u00e9vnyi szenved\u00e9st, tengernyi k\u00f6nnyet megsp\u00f3roltam volna, ha soha el sem hagyom \u0151ket.
Ezt k\u00edv\u00e1nom.<\/p>\r\n

Uram, seg\u00edts r\u00e1tal\u00e1lnom az igazs\u00e1gra, a szil\u00e1rd talajra. \u00dagy szeretn\u00e9m, ha minden d\u00f6nt\u00e9sem Hozz\u00e1d vezetne. Csak Hozz\u00e1d. Itt \u00e9s most. J\u00e9zus nev\u00e9ben, \u00c1men.<\/em><\/p>\r\n

(Forr\u00e1s: Encouragement for today, 2011.07.28. Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, ford\u00edt\u00e1s: eszmelkedesek.blogspot.hu, fot\u00f3: pinterest.com)<\/h6>","type":"rich"}