{"version":"1.0","provider_name":"Csendes Percek Istennel","provider_url":"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu","author_name":"Csendes Percek Istennel","author_url":"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu\/author\/csendes_percek_istennel\/","title":"\u00c9letem \u00faj rendje","html":"

\u201eMinden j\u00f3 adom\u00e1ny \u00e9s minden t\u00f6k\u00e9letes aj\u00e1nd\u00e9k onnan fel\u00fclr\u0151l, a vil\u00e1goss\u00e1g Atyj\u00e1t\u00f3l sz\u00e1ll al\u00e1, akiben nincs v\u00e1ltoz\u00e1s, sem f\u00e9nynek \u00e9s \u00e1rny\u00e9knak v\u00e1ltakoz\u00e1sa.\u201d <\/h2>Jk 1,17

Gyermekkoromban nem szerettem a v\u00e1ltoz\u00e1sokat. Az igazat megvallva, igyekeztem is elker\u00fclni. Ez persze nem mindig siker\u00fclt.
M\u00e1ig fel tudom id\u00e9zni azt a f\u00e9lelmet, amit akkor \u00e9reztem, mikor mag\u00e1ntanul\u00f3b\u00f3l iskol\u00e1s lettem, gimnazista. \u00daj di\u00e1kk\u00e9nt egy \u00faj iskol\u00e1ban, \u00faj oszt\u00e1lyt\u00e1rsakkal, \u00faj tan\u00e1rokkal \u2013 \u00e9letem addigi legsz\u00f6rny\u0171bb \u00e9lm\u00e9nye volt. A folytat\u00e1s sem volt sokkal kellemesebb. \u00c9jszak\u00e1nk\u00e9nt \u00f3r\u00e1kig sz\u00f6v\u00f6gettem a terveket a s\u00f6t\u00e9tben, hogyan t\u00e9rhetn\u00e9k vissza r\u00e9gi \u00e9letemhez. \u00c9letem r\u00e9gi rendj\u00e9hez.
Hi\u00e1ba n\u0151ttem fel az\u00f3ta, a v\u00e1ltoz\u00e1st\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelem tov\u00e1bbra is r\u00e1m t\u00f6r bizonyos \u00e9lethelyzetekben. Szeretn\u00e9k visszah\u00faz\u00f3dni komfortz\u00f3n\u00e1mba az ismeretlen el\u0151l.
Nemr\u00e9g tudatosult bennem, hogy meg kell laz\u00edtanom a kapcsolatomat valakivel, aki \u00e9letem nagyon fontos r\u00e9sze volt. Az ir\u00e1nta val\u00f3 tiszteletb\u0151l nem r\u00e9szletezhetem, el\u00e9g annyi, hogy ha tov\u00e1bbra is egy\u00fctt maradunk, olyasmiket kellett volna tennem, amik ellent\u00e9tben \u00e1llnak a Szent\u00edr\u00e1ssal. T\u00fal sok vesz\u00e9ly fenyegette volna Istenhez tartoz\u00e1somat, ha tov\u00e1bbra is \u00e1polom a kapcsolatot az illet\u0151vel. Az \u00dar gyeng\u00e9den noszogatott, hogy l\u00e9pjek ki ebb\u0151l a kapcsolatb\u00f3l.
Rettegtem a d\u00f6nt\u00e9st\u0151l. R\u00e1m t\u00f6rt a f\u00e9lelem. \u00c1lland\u00f3an egy\u00fctt voltunk. V\u00e9gigbesz\u00e9lgett\u00fck a napokat. Ugyanabba a t\u00e1rsas\u00e1gba j\u00e1rtunk. Hozz\u00e1tartozott \u201e\u00e9letem rendj\u00e9hez\u201d. Ha ezt az egyetlen szem\u00e9lyt elengedem, elszakadok a teljes bar\u00e1ti k\u00f6rt\u0151l, akikhez tartoztunk, \u00e9s minden helyt\u0151l, ahova azel\u0151tt mindannyian j\u00e1rni szoktunk. Pr\u00f3b\u00e1ltam meggy\u0151zni magam, nem kell l\u00e9pnem, j\u00f3l van ez \u00edgy, ahogy van. Hiszen \u00edgy k\u00e9nyelmes. \u00c9s ut\u00e1lom a v\u00e1ltoz\u00e1st.
De saj\u00e1t magam\u00e9rt, Istennel val\u00f3 j\u00f3 kapcsolatom\u00e9rt \u00fajra kellett fogalmaznom magamnak, milyen \u00e9letet akarok \u00e9lni. El kell fogadnom a mindennapokat e szem\u00e9ly megszokott jelenl\u00e9te n\u00e9lk\u00fcl. V\u00e9g\u00fcl engedelmesen kil\u00e9ptem a kapcsolatb\u00f3l, bele a bizonytalans\u00e1gba.
Az\u00f3ta, hogy meghoztam azt a neh\u00e9z d\u00f6nt\u00e9st, bizony sokszor el\u0151fordult, hogy visszav\u00e1gytam a r\u00e9gi \u00e9letem, a r\u00e9gi t\u00e1rsas\u00e1g ut\u00e1n. Vissza akartam fordulni \u00faj \u00e9letemt\u0151l a r\u00e9gihez, ami olyan megszokott, olyan term\u00e9szetes volt azel\u0151tt.
Ebben a k\u00fczdelemben, az \u00faj \u00e9letemmel val\u00f3 ismerked\u00e9s k\u00f6zben megtanultam valamit: v\u00e1ltozhatnak a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeim, de Isten sosem v\u00e1ltozik meg. Az \u00e9letv\u00e1lt\u00e1s k\u00f6zben er\u0151t kaptam Jakab apostol level\u00e9nek 1,17 vers\u00e9b\u0151l: \u201eMinden j\u00f3 adom\u00e1ny \u00e9s minden t\u00f6k\u00e9letes aj\u00e1nd\u00e9k onnan fel\u00fclr\u0151l, a vil\u00e1goss\u00e1g Atyj\u00e1t\u00f3l sz\u00e1ll al\u00e1, akiben nincs v\u00e1ltoz\u00e1s, sem f\u00e9nynek \u00e9s \u00e1rny\u00e9knak v\u00e1ltakoz\u00e1sa.\u201d
\u00c9letem \u00faj rendje szil\u00e1rd \u00e9p\u00edtm\u00e9ny, melynek alapj\u00e1t az \u00e9n v\u00e1ltozatlan Istenemre raktam, nem azokra a t\u0171n\u0151 \u00e1rny\u00e9kokra, amiket a v\u00e1ltoz\u00e1st\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelem vetett r\u00e1m. Val\u00f3di aj\u00e1nd\u00e9k az \u0150 vezet\u00e9se: megb\u00edzhat\u00f3, \u00e9s tele van a Benne val\u00f3 \u00f6r\u00f6mmel. Isten az \u00e9n javamra \u00e9s a maga dics\u0151s\u00e9g\u00e9re alak\u00edtja k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeimet, kapcsolataimat.
Isten h\u0171s\u00e9ges. \u00c9letad\u00f3 \u00faj kapcsolatokkal, \u00faj k\u00f6z\u00f6ss\u00e9ggel aj\u00e1nd\u00e9kozott meg, melyet nem \u00e9lvezhettem volna, ha nem engedelmeskedem Neki, \u00e9s nem l\u00e9pek ki komfortz\u00f3n\u00e1mb\u00f3l.
Ak\u00e1rmi el\u0151tt \u00e1llsz, ak\u00e1rmilyen v\u00e1ltoz\u00e1sok j\u00f6nnek el\u00e9d az \u00faton, tudom, hogy ugyanezt veled is meg tudja tenni. Hallgass Isten jelz\u00e9seire, hidd el, hogy sz\u00e1modra is k\u00e9sz az aj\u00e1nd\u00e9ka: h\u0171s\u00e9g, rem\u00e9ny \u00e9s b\u00e1tor\u00edt\u00e1s. \u00d6leld magadhoz \u00faj \u00e9letedet.

Uram, a v\u00e1ltoz\u00e1s, a bizonytalans\u00e1g f\u00e9lelmetes tud lenni, de b\u00edzni fogok Benned. Seg\u00edts, hogy bizalommal j\u00e1rjam \u00e9letem \u00faj \u00fatj\u00e1t, tudva, hogy Te t\u00f6k\u00e9letesen el\u0151k\u00e9sz\u00edtetted. Szeretlek, Uram. J\u00e9zus nev\u00e9ben, \u00c1men.<\/i>
<\/a><\/div> <\/i>
(Forr\u00e1s: Leah Kimnehour: My New Normal, Encouragement for today, 2013. augusztus 12., www.crosswalk.com, ford\u00edt\u00e1s: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fot\u00f3: pinterest.com)<\/span>
","type":"rich"}