{"version":"1.0","provider_name":"Csendes Percek Istennel","provider_url":"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu","author_name":"Csendes Percek Istennel","author_url":"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu\/author\/csendes_percek_istennel\/","title":"","html":"A te\u00e1scs\u00e9sze<\/span>

Kar\u00e1csony k\u00f6zeledett \u00e9s egy h\u00e1zasp\u00e1r \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, hogy egy k\u00fcl\u00f6nlegesen \u00e9rt\u00e9kes aj\u00e1nd\u00e9kot vesz csal\u00e1dja sz\u00e1m\u00e1ra, \u00edgy elutaztak Angli\u00e1ba. Mindketten szerett\u00e9k az antik t\u00e1rgyakat, ker\u00e1mi\u00e1kat, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a te\u00e1scs\u00e9sz\u00e9ket. Az egyik ker\u00e1mia \u00fczletben megl\u00e1ttak egy sz\u00e9p cs\u00e9sz\u00e9t.<\/span>

A f\u00e9rj megk\u00e9rdezte az elad\u00f3t:<\/span>
- \u201cMeg szabad n\u00e9znem ezt a cs\u00e9sz\u00e9t? M\u00e9g sosem l\u00e1ttam ennyire sz\u00e9pet.\u201d
A boltos a kez\u00e9be adta, \u00e9s mik\u00f6zben csod\u00e1lta a mesteri alkot\u00e1st, a cs\u00e9sze, legnagyobb meglepet\u00e9s\u00e9re megsz\u00f3lalt:
- \u201cNem \u00e9rted, hogyan lehetek ennyire sz\u00e9p?
Tudod, nem voltam mindig te\u00e1scs\u00e9sze. Volt id\u0151, amikor v\u00f6r\u00f6s voltam \u00e9s agyagnak neveztek. Mesterem ki\u00e1sott, megdolgozott, \u00f6sszelap\u00edtott, meggy\u00fart \u00fajra \u00e9s \u00fajra, hogy \u00fcv\u00f6lt\u00f6ttem a f\u00e1jdalomt\u00f3l:
- \u2018Hagyj b\u00e9k\u00e9n!\u2019 - de \u0150 csak mosolygott, \u00e9s \u00edgy sz\u00f3lt:
- \u2018M\u00e9g nem.\u2019

Azt\u00e1n egy gyorsan forg\u00f3 korongra helyezett \u00e9s \u00e9n hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, k\u00f6rbe-k\u00f6rbe.
- \u2018\u00c1ll\u00edts meg! Sz\u00e9d\u00fcl\u00f6k! - kiab\u00e1ltam, de a Mester csak ingatta a fej\u00e9t, \u00e9s azt mondta:- \u2018M\u00e9g nem.\u2019

Azt\u00e1n betett a kemenc\u00e9be. Sosem \u00e9reztem olyan forr\u00f3s\u00e1got! Csod\u00e1lkoztam, mi\u00e9rt akar meg\u00e9getni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. L\u00e1thattam a Mester arc\u00e1t az \u00fcvegen \u00e1t, \u00e9s leolvashattam ajk\u00e1r\u00f3l, ahogy a fej\u00e9t r\u00e1zta: - \u2018M\u00e9g nem.\u2019

V\u00e9g\u00fcl az ajt\u00f3 kiny\u00edlt, kitett a polcra. H\u0171lni kezdtem.
- \u2018Most m\u00e1r jobb.\u2019 - gondoltam.

Azt\u00e1n minden\u00fctt befestett. A fest\u00e9k szaga rettenetes volt. Undorodtam t\u0151le.- \u2018Hagyd abba! Hagyd abba!\u2019 - ki\u00e1ltottam. De csak ingatta a fej\u00e9t:- \u2018M\u00e9g nem.\u2019

Azt\u00e1n hirtelen \u00fajra visszatett a kemenc\u00e9be. Nem ugyanabba, mint el\u0151sz\u00f6r. Ez k\u00e9tszer olyan forr\u00f3 volt. \u00dagy \u00e9reztem, megfulladok. K\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem, mindent megb\u00e1ntam, sikoltoztam \u00e9s s\u00edrtam. K\u00f6zben l\u00e1ttam, amint r\u00e1zza a fej\u00e9t, \u00e9s azt mondja:- \u2018M\u00e9g nem vehetlek ki.\u2019

Tudtam, nincs t\u00f6bb\u00e9 rem\u00e9ny. V\u00e9gem van. K\u00e9sz voltam r\u00e1, hogy v\u00e9gleg feladjam, mire kiny\u00edlt az ajt\u00f3. A Mester kivett, \u00e9s \u00fajra a polcra tett.

Egy \u00f3r\u00e1val k\u00e9s\u0151bb el\u00e9m \u00e1ll\u00edtott egy t\u00fckr\u00f6t \u00e9s azt mondta:
- \u2018N\u00e9zd meg magad.\u2019Amikor a t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9ztem, alig tudtam hinni a szememnek:- \u2018Ez nem \u00e9n vagyok, ez nem lehetek \u00e9n., ez gy\u00f6ny\u00f6r\u0171! Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 vagyok!\u2019

- \u2018Szeretn\u00e9m, ha eml\u00e9kezn\u00e9l arra\u2019 - mondta - \u2018tudom, f\u00e1jt, amikor gy\u00fartalak, gy\u00f6m\u00f6sz\u00f6ltelek, de ha nem teszem, kisz\u00e1radsz. Tudom, hogy sz\u00e9d\u00fclt\u00e9l, mikor a korongon forgattalak, de ha meg\u00e1ll\u00edtom a korongot, sz\u00e9tmorzsol\u00f3dsz. Tudom, hogy elviselhetetlen\u00fcl forr\u00f3 volt a kemenc\u00e9ben, \u00e9s nem \u00e9rtett\u00e9l, mi\u00e9rt teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak m\u00e1zzal \u00e9s befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem er\u0151s\u00f6dsz meg, \u00e9s nem lesz sz\u00ednes az \u00e9leted. \u00c9s ha nem teszlek \u00fajra vissza a m\u00e1sik kemenc\u00e9be, nem \u00e9lhett\u00e9l volna sok\u00e1ig, nem lenn\u00e9l el\u00e9g er\u0151s.

Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elk\u00e9pzeltem, mikor hozz\u00e1fogtam a munk\u00e1hoz.

* * *

Ez az \u00e9let bar\u00e1taim. Az \u00e9n \u00e9letem, \u00e9s a Tied. N\u00e9h\u00e1nyan a kemenc\u00e9ben vagyunk, \u00fcv\u00f6ltve, sikoltozva: \u2018Engedj ki!\u2019. N\u00e9h\u00e1nyan \u00e9pp sz\u00ednesed\u00fcnk, \u00e9s ez kellemetlen, majd meg\u0151rj\u00edt. N\u00e9h\u00e1nyan k\u00f6rbe forgunk, \u00e9s nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt k\u00e9rdezz\u00fck: \u2018Mi t\u00f6rt\u00e9nik velem? Minden olyan zavaros\u2019, \u00e9s a Mester csak n\u00e9z, \u00e9s azt mondja: \u2018M\u00e9g nem vagy k\u00e9sz, m\u00e9g nem.\u2019. De mi l\u00e1tjuk \u0150t, \u00e9s b\u00edzunk Benne.<\/span><\/span><\/span>

<\/span><\/span><\/span>