{"version":"1.0","provider_name":"Csendes Percek Istennel","provider_url":"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu","author_name":"Csendes Percek Istennel","author_url":"https:\/\/csendespercekistennel.cafeblog.hu\/author\/csendes_percek_istennel\/","title":"","html":"Amikor a J\u00f3isten meg\u00e9rintette a f\u00f6ldet<\/span>
(\u00cdrta: Veres \u00c1gost 13 \u00e9ves)<\/span>

<\/span>-Ditr\u00f3 \u00e1llom\u00e1s! A vonat h\u00f3akad\u00e1ly miatt nem megy tov\u00e1bb!- harsogta a hangosbemond\u00f3. Az utasok bosszankodva sz\u00e1lltak ki a kocsikb\u00f3l 1942. december 24-\u00e9n d\u00e9li 12 \u00f3rakor. K\u00f6zt<\/span>\u00fck volt egy fiatal tan\u00edt\u00f3 is, aki a hat kilom\u00e9terre l\u00e9v\u0151 Sz\u00e1rhegyre igyekezett. Augusztus k\u00f6zepe \u00f3ta nem volt otthon. A Bereg megyei Csedregen volt az \u00e1llom\u00e1shelye. Eg\u00e9sz \u0151sszel gy\u0171jt\u00f6gette a p\u00e9nz\u00e9t, hogy kar\u00e1csonyra aj\u00e1nd\u00e9kot tudjon venni szeretteinek. Idesnek keszty\u0171t \u00e9s kend\u0151t, Tat\u00e1nak kucsm\u00e1t \u00e9s zoknit, a hat kisebb testv\u00e9rnek k\u00f6nyveket, f\u00fczeteket, ceruz\u00e1kat, sz\u00edneseket \u00e9s persze csokit \u00e9s cukork\u00e1t. S\u0151t V\u00e1s\u00e1rhelyen, ahol \u00e1t kellett sz\u00e1llnia, a marad\u00e9k p\u00e9nz\u00e9b\u0151l m\u00e9g egy frissen v\u00e1gott lib\u00e1t is siker\u00fclt vennie az \u00e1llom\u00e1s melletti piacon.

-Ez lesz \u00e1m a meglepet\u00e9s!- gondolta mag\u00e1ban. Most azonban \u00fagy n\u00e9z ki, hogy a h\u00f3vihar meghius\u00edtja a k\u00f6z\u00f6s kar\u00e1csony est\u00e9t.
- Elindulok gyalog!- d\u00f6nt\u00f6tte el hirtelen. A G\u00f6rg\u00e9nyi havasok ir\u00e1ny\u00e1b\u00f3l f\u00fajt a sz\u00e9l, emiatt is tudta a medenc\u00e9b\u0151l \u00f6sszegy\u0171jt\u00f6tt havat a s\u00ednekre hordani. F\u00e9l \u00faton lehetett, amikor elny\u00fajtott \u00fcv\u00f6lt\u00e9st
hallott a Gyergy\u00f3i havasok fel\u00f6l.
-Ha nincs r\u00e1 v\u00e1lasz, nem lesz baj!- nyugtatta mag\u00e1t. N\u00e9h\u00e1ny perc m\u00falva azonban a Tat\u00e1rhalom oldal\u00e1b\u00f3l szaggatott vony\u00edt\u00e1s hallatszott.
-Szagot fogtak, sietnem kell! -villant \u00e1t az agy\u00e1n.

A falut\u00f3l egy kilom\u00e9terre a Sz\u00e1rm\u00e1ny hegy l\u00e1b\u00e1n\u00e1l lakott egy csal\u00e1d, arra vette az \u00fatj\u00e1t. K\u00f6zben h\u00e1tran\u00e9zett \u00e9s fekete pontokat pillantott meg az \u00faton.
-Futnom kell, ha \u00e9letben akarok maradni! A ker\u00edt\u00e9s sark\u00e1hoz \u00e9rve m\u00e1r hallotta a hal\u00e1l csengetty\u0171j\u00e9t: ahogy a farkasok has\u00e1n \u00f6sszefagyott sz\u0151rcsom\u00f3k egym\u00e1shoz \u00fct\u0151dnek. El\u00e9rte a bej\u00e1ratot \u00e9s d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lni
kezdett. A h\u00e1ziak ajt\u00f3t nyitottak, a tan\u00edt\u00f3 szinte beesett rajta. A falka ekkor ugrott \u00e1t a ker\u00edt\u00e9sen. A h\u00e1zat t\u00f6bbsz\u00f6r k\u00f6rbeszaladt\u00e1k, s\u0151t a vez\u00e9r m\u00e9g be is vicsor\u00edtott a piciny ablakon.

-K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m!- lihegte holtf\u00e1radtan a tan\u00edt\u00f3.
-No, ha ide igyekezett, akkor \u00e9ppen idej\u00e9ben \u00e9rkezett!- fogta der\u0171sre a h\u00e1z ura.
-Ha Sz\u00e1rhegyre, akkor v\u00e1rnia kell reggelig! Isten hozta n\u00e1lunk, legyen a vend\u00e9g\u00fcnk!
A tan\u00edt\u00f3 csak ekkor n\u00e9zett k\u00f6r\u00fcl a pici hajl\u00e9kban. R\u00e9gi r\u00f6nkh\u00e1z volt, a szob\u00e1k nem voltak falakkal elv\u00e1lasztva egym\u00e1st\u00f3l, csup\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny b\u00fator jelezte, hogy mi hol is lehet. A konyhar\u00e9szen az asszony
szorgoskodott, a sarokban n\u00e9gy gyerek j\u00e1tszott, a k\u00e1lyha mellett egy any\u00f3ka \u00fcld\u00f6g\u00e9lt, mellette p\u00e1rja pip\u00e1zott.

-B\u00edztam benne, hogy nappal nem \u00e9rhet baj!- v\u00e1laszolta a h\u00e1zigazd\u00e1nak.
-Igy\u00e9k egy b\u00f6gre meleg tejet! Ez felmeleg\u00edti, \u00e9s meg is nyugtatja a lelket!- mondta a h\u00e1ziasszony \u00e9s hellyel k\u00edn\u00e1lta \u0151t.
-Gyerekek, gyertek! \u00c1ll\u00edtsuk fel a kar\u00e1csonyf\u00e1t! Hagy tudja meg a J\u00e9zuska, hogy v\u00e1rjuk \u0150t! Az apr\u00f3s\u00e1gok boldogan szaladtak anyjukhoz \u00e9s a szem\u00fckben a csodav\u00e1r\u00e1s f\u00e9nye ragyogott. Am\u00edg a csal\u00e1d szorgoskodott
a tan\u00edt\u00f3 jobban k\u00f6r\u00fcln\u00e9zhetett. A konyhaasztalon m\u00e1r ott g\u0151z\u00f6lg\u00f6tt az \u00fcnnepi vacsora. Haj\u00e1ban f\u0151tt pity\u00f3ka s\u00fclt szalonn\u00e1val, \u00e9dess\u00e9gnek pedig puliszka v\u00e9konyan kent szilvalekv\u00e1rral.
-Istenem! Mit ehetnek m\u00e1skor, ha ez az \u00fcnnepi vacsora!?- k\u00e9rdezte mag\u00e1ban.

-Tan\u00edt\u00f3 \u00dar! Legyen az angyalunk! Mi kimegy\u00fcnk a kamr\u00e1ba a gyerekekkel, k\u00e9rem csengessen p\u00e1r perc m\u00falva, \u00edgy nagyobb lesz a meglepet\u00e9s!- s\u00fagta a h\u00e1zigazda.
A csal\u00e1d kivonult, az anya gyorsan, hogy a gyerekek meg ne l\u00e1ss\u00e1k, a fa al\u00e1 rakta az aj\u00e1nd\u00e9kokat, majd a t\u00f6bbiek ut\u00e1n sietett. A tan\u00edt\u00f3 v\u00e1rt egy kicsit, \u00e9s k\u00f6zben r\u00e1pillantott az aj\u00e1nd\u00e9kokra. K\u00e9zzel
faragott \u00e1llatk\u00e1k, n\u00e9h\u00e1ny alma, \u00e9s k\u00e9t kicsi, h\u00edmzett kend\u0151cske volt a fa alatt.
Kinyitotta t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t, kivett bel\u0151le n\u00e9gy f\u00fczetet, n\u00e9gy ceruz\u00e1t, egy doboz sz\u00ednest \u00e9s egy mesek\u00f6nyvet. Gyorsan a fa al\u00e1 rakta, majd korholni kezdte mag\u00e1t:
-Hiszen gyerekek, a csokol\u00e1d\u00e9nak jobban \u00f6r\u00fcln\u00e9nek!
Visszament t\u00e1sk\u00e1j\u00e1hoz, n\u00e9gy szelet csokol\u00e1d\u00e9t \u00e9s egy zacsk\u00f3 cukork\u00e1t is kiolvasott bel\u0151le. \u00dajra a f\u00e1hoz sietett az \u00e9dess\u00e9gekkel.
-\u00c9s a feln\u0151ttek? Ha m\u00e1r \u00e9n lettem az angyaluk nekik is kell adnom valamit! Ism\u00e9t a csomagjaihoz l\u00e9pett, el\u0151vette a frissen v\u00e1gott lib\u00e1t \u00e9s a fa al\u00e1 rakta. A konyha sark\u00e1ba h\u00faz\u00f3dott, majd csengetni kezdett.

A csal\u00e1d bevonult a szob\u00e1ba. A f\u00e9lhom\u00e1lyban el\u00e9nekelt\u00e9k a Mennyb\u0151l az angyalt, majd feltekert\u00e9k a petr\u00f3leuml\u00e1mpa f\u00e9ny\u00e9t \u00e9s a f\u00e1hoz gy\u0171ltek.
A gyerekek \u00e1mulva, boldogan mutatt\u00e1k meg rem\u00e9lni sem mert aj\u00e1nd\u00e9kaikat sz\u00fcleiknek. A legnagyobbik felki\u00e1ltott.

-Ni, ez meg itt egy liba!- \u00e9s az anyja kez\u00e9be nyomta.
A sz\u00fcl\u0151k csak \u00e1lltak egym\u00e1ssal szemben, kez\u00fcket \u00f6sszeforrasztotta a frissen v\u00e1gott liba, meglepet\u00e9s\u00fcket a gyerekek csacsog\u00e1sa sem tudta cs\u00f6kkenteni.
A h\u00e1zigazda halkan megsz\u00f3lalt: -A J\u00f3isten meg\u00e9rintette a f\u00f6ldet!
Feles\u00e9ge re\u00e1 mosolygott, k\u00e9t gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 szem\u00e9b\u0151l k\u00f6nnyek csordultak ki \u00e9s egyenesen a liba h\u00e1t\u00e1ra potyogtak.<\/span><\/span>