Nyugtalan a szív
„Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld.” Zsolt 143,6 Néhány évvel ezelőtt egy fiatal nő ült velem szemben, arcán csorogtak a könnyek. Féléve még teljes volt az élete: szerető férj, egészséges kisgyerek, jókedvű barátok, új otthon. A szíve egy részében mégis nyugtalanságot érzett, mintha még nem állapodott volna meg, mintha még… Tovább »
