A pálya királynője

Az edzéseken az egyik játékot, melyet gyakran játszunk, a “Pálya királynőjének” hívják. A játékszabályok egyszerűek: szerezd és tartsd meg a vezetést. Légy domináns. Légy a legjobb, és mindenáron védd meg ezt a pozíciót. Agresszíven passzolj és pontosan célozz, tudatos stratégiát használj, és sokkal nagyobb erővel üss, mint az ellenfél. Ebben a pörgős játékban csak a legjobbak maradnak a pályán, és élik túl a meccset.

Az életem gyakran hasonlít a “Pálya királynője” játékhoz. Harcolok, célokat tűzök ki, megtervezem a játszma menetét és tűzön-vízen át kivitelezem azt. Az a szomorú, hogy gyakran észre sem veszem, hogy mit is csinálok. A legjobban szeretnék teljesíteni, de időnként a korlátok meglazulnak, és olyan könnyen belecsúszok abba a hibába, hogy a LEGJOBB akarok lenni. Figyeljen rám mindenki! Csodáljátok a családomat, az elért pozíciómat, a javaimat, a nagyságomról zengedező trófeákat…

Ekkor van arra szükségem, hogy befelé forduljak, és megvizsgáljam a szívemet.

Azért küzdök vajon, hogy a tökéletesség asszonya legyek, vagy inkább én akarok a tökéletes asszony lenni?  Mert ez két különböző dolog.

Túl gyakran kapom azon magam, hogy az egóm, a családom, a gyülekezetem, a környezetem kosarába gyűjtöm a jó pontokat. Fokozva mindezt, gyakran a gondolataimban versengek a környezetemmel: Hát nem különb a családunk, mint az a másik? A lányom, ha jó passzot kapna, akkor úgy odacsapná a labdát az ellenség térfelére, hogy az csak úgy porozna… Milyen jól be tudnám tölteni azt a pozíciót a munkahelyemen, az egész ott hibádzik, hogy a főnököm a kollégámnak adja oda az összes klassz megbízatást. Ha használnám a Pinterest lakberendezési ötleteit, olyan házam lehetne, hogy a szomszédság a csodájára járna…

Eredményeink tündöklése rövid időn belül meg is jelenik a szociális médiában. Szükségem van szemtanúra, így hát gyorsan feltöltök mindent a Facebook-ra, Instagramra, Twitterre. 

Dicsekszünk. Hencegünk. Kapaszkodunk. Küzdünk. Magunkat mutogatjuk. Mindent akarunk. És mindenre szükségünk van.

Gyorsan elszaladok zuhanyozni, teljesen beleizzadtam a felsorolásba.

A “Pálya királynője” nagyon jó játék, de a keresztényeknek az élet játszmájában nem szabadna alkalmazniuk. Mert nem az én személyem felemelésére kellene figyelnem, hanem sokkal inkább Isten nagyságát kellene szem előtt tartanom. Pont.

A korai keresztényeket Péter a következőképpen figyelmezteti: “…valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” 1Péter 5:5b-6

A mi részünk: legyünk alázatosak Isten és a többi ember előtt. Fejezzük be a kérkedő, önmagunk körül forgó játszmáinkat.

Isten része: felemeli a maga terve és időzítése szerint mindazokat, akik egyedül Őt szeretnék felmagasztalni.