Kitartás

Jak 5,11

Erős vízsugárral mostam a házunk elülső oldalát, koszcsíkok, bogarak folytak le a falon. Örömittasan néztem, ahogy gyönyörű fehér lett minden. A víz ereje mindent levitt. Egy méretes pókháló kivételével.
Hoztam egy széket, felálltam rá, közelebbről próbálkoztam. A háló selyemszálai jobbra-balra hajladoztak a víz erejétől, de sem a pók, sem a pókháló, sem a tojások nem mozdultak.
Maradtak, ahol voltak.
Hüledezve néztem, s ezt gondoltam: „A pókok tudnak valamit. Velük született ösztön a kitartás. A legnagyobb nyomás alatt is kitartanak.”
Eszembe jutott erről egy ismerősöm, aki pár éve feldúlt állapotban keresett fel. A férje megmondta neki, hogy nem szereti, sőt igazából soha nem is szerette.
„Vége” – mondta.
Beszélgettünk még, s aztán azt kérdeztem tőle: „Egy kis ideig ki tudnál még tartani a házasságban? Nem veszíthetsz semmit. Őt már elvesztetted.”
Azt tanácsoltam, legyen férje legnagyobb csodálója. Gyűjtse össze, ami jó benne. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, készítse mindig a férje kedvenc ételeit, süteményeit. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, olyan szerető legyen, mint még soha. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, tegyen mindent úgy, ahogy a férje szereti. Megpróbálta. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, szünet nélkül imádkozzon érte. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, mondja neki: „Megesküdtem neked, hogy kitartok melletted, bármi történjék.” Megmondta neki. A férjét nem érdekelte.
Egy hónap után újra eljött, sírással küszködve mondta: „Nem működik, Sharon”.
„Ugye, még nem ment el, nem hagyott ott? – kérdeztem. – Tudom, hogy nehéz, de folytasd, a szeretet mindig védelmez, mindig remél, mindig kitart.”
Nagy levegőt vett.
Úgy döntött, folytatja. És lassacskán a dolgok kezdtek megváltozni. A férjének ízleni kezdett az étel, és minden más, amit a felesége csinált, beleértve a gyöngéd pillanatokat is.
Egy év múlva szenvedélyesen szerették egymást. Először életükben.
Tudom, hogy ez nem mindig, nem mindenkinél működik így. Másoknak is javasoltam hasonlókat – eredmény nélkül. De egy biztos tanácsot jó szívvel adhatok: ha jönnek a viharok – és jönni fognak –, kapaszkodj erősen, tarts ki, mint a pókok az ereszem alatt.
Isten olyan szeretetre szólít fel, amelyik kitart, és nem veszíti el a reményt. Az nem rajtunk múlik, hogy a másik fél milyen szeretettel viszonozza a miénket, de az Isten-féle, kitartó szeretetnek ereje van.
A kitartás azt jelenti, hogy erősen kapaszkodsz a viharban. Ha a szél lesöpör a helyedről, kérd Istent, adjon erőt, hogy visszakerülj, és kapaszkodj tovább.
Végül sikerült minden pókhálót leszednem a falról. Szép lett. Ahogy szedtem össze a tisztítószereket, örömmel nyugtázva munkám eredményét, észrevettem, hogy a pókok elindultak visszafelé a falon.
Elmosolyodtam. Lehet, hogy nem szabadulok meg tőlük, de legalább tanultam tőlük valamit!


Uram, adj olyan szeretetet, ami ki tud tartani a nehéz időkben. Segíts, hogy úgy szeressek, ahogy Te akarod. Adj reményt, erőt, bölcsességet – amilyet csak Te tudsz adni. Tudod, mennyire szükségem van rá. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: Sharon Glasgow: To Have and to Hold, Encouragement for today, 2013.05.10.
www.proverbs31.org/devotions fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_09_01_archive.html)