(1Korintus 2:9) Nagyon szeretem Eszter történetét a Bibliában. Ő minden bizonnyal az egyik barátnőm Istenben. Milyen jó lesz megölelni majd a Mennyországban! Ma az ő történetén gondolkodjunk: El tudod képzelni, hogy a fiatal Eszter, -egy lány szülők nélkül- mit gondolt volna, ha egyszer a piacon vásárlás közben valaki megállítja és azt mondja neki hogy egy napon ő lesz majd Perzsia következő királynője? Hogy ő lesz aki megmenti a zsidó népet a megsemmisüléstől? Szerintem nagyot nevetett volna, és messze elfutott volna ettől a személytől. Istennek azonban volt egy terve; Ő egy magányos árva lányt használt fel arra, hogy megmentse a zsidó népet. Ha valaki hozzám jött volna oda tinédzser koromban, és azt mondta volna hogy majd az Igét fogom hirdetni egy nemzetközi rádió műsorban, és beszédeket fogok tartani női konferenciákon, valamint könyveket fogok írni, akkor biztos hogy közöltem volna ezzel a személlyel; elég rossz ember ismerő, mert ezek a dolgok távol állnak tőlem. A hangszínem nem megfelelő, akkoriban nem volt bennem semmi magabiztosság, és engem csakis a matematika és a természet tudományok érdekeltek. Ami azt illeti, amikor Isten ajtókat nyitott meg nekem a szolgálatra, emlékeztetnem kellett Őt minden hiányosságomra, és arra, hogy nem én vagyok a megfelelő személy az Ő munkájára. Azonban amikor végre megtettem az első gyermeki lépéseket az engedelmesség felé, Isten közbenjárása által bepillantásokat nyertem az Ő nagyszerű tervébe. Isten sokkal nagyszerűbb és csodálatosabb dolgokat tervezett nekünk mint amit mi valaha is el tudunk képzelni. Bár Isten valószínűleg nem hívott el téged vagy engem hogy megmentsünk egy egész népet a pusztulástól, de az biztos hogy elhívott bennünket arra, hogy Őt hirdessük. Amy Vharmichael misszionárius írta egyszer “Gyakran Isten arra kér bennünket, hogy azt az utat kövessük amit mi emberek magunktól nem választanánk” Mert az én gondolataim, nem a ti gondolataitok. Útjaitok sem az én útjaim!…
Tovább »
