“Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.”

Lukács 21:3-4

Sebastian Junger, könyvszerző, Wyoming útjain autóstoppal barangolt. Egyszer egy torzonborz ember megkérdezte tőle, van-e ennivalója? “Neki bizonyára nincs” – gondolta Junger-, “és ha bevallom neki, hogy nálam van étel, minden bizonnyal kunyerálni fog tőlem…” – így hát ezt válaszoltam: – “van egy kis sajtom.” “Húsz év távlatából még mindig tisztán emlékszem válaszomra…”

“Nem fogsz eljutni Kaliforniáig egy kis sajttal” – válaszolta az idegen. “Éhezni fogsz.” Junger felfogta, hogy ez az ember neki kínál ételt.
Bár Junger tiltakozott, az idegen szendviccsel, almával és csipsszel látta el. “Azt gondoltam, hogy a Főiskolán hatalmas bölcsességre tettem szert…, de ott a fagyos útkereszteződésben egy hajléktalantól kellett megtanulnom, mit jelent a valódi nemeslelkűség.”

Gyakran olyan forrásokból tanuljuk a szeretet lényegét, ahonnan legkevésbé várnánk. A szükségben lévők időnként hatalmas leckét tudnak nekünk nyújtani a valódi adásból. Talán azért, mert ők érzik át leginkább a nagylelkűség apró cselekedeteinek fontosságát.

Mindenkiben ott rejtőzik a szeretet lehetősége. Legközelebb, ha nemeslelkűséggel találkozol egy váratlan helyzetben, ne légy meglepődve. Isten valószínűleg tanítani szeretne általa.

(Forrás Garry Chapman: Daily devotionals)