Az őstörténet arról is beszél, hogy a magányos, a félő, a rejtőzködő embert – keresi az Isten! Ez az örömhír! Arról beszél a Biblia első oldala, hogy a fák között járó, a hűvös alkonyatban megjelenő Isten… az embert kereső Isten!
Mi, akik tudjuk, kicsoda Jézus, azt is tudjuk, hogy Benne keresett meg bennünket – az Ő Igéjével keres. Ezzel az ős-Igével, és Szentlelkével keres.
Te magányosság és félelmek által fenyegetett ember! Isten keres téged! És azt kérdezi: Ádám, hol vagy? Éva, hol vagy? Mi mögött rejtőzöl? Hova bújtál? Jöjj elő, kereslek téged!
Ez a kereső kegyelem! Az Ő nagy kegyelme, hogy még kérdez, még szóba áll velünk: Ádám, hol vagy?
De vissza kell találnunk a hami biztosítékokból – a természet örök rendjének ritmusába, s a “biztosított” élet félelmeiből el kell jutnunk – az elrejtett élet merészségére.
Fontos, hogy eljussunk a kérdező Isten közelébe, “rejtekébe”. Hogy a mi bujkáló életünk gyógyult és merész élet legyen! Ezért imádkozzunk:
Kedves Atyám!
Arra kérlek testvéreimmel együtt, hogy ne csak tudjunk a betegségeinkről, hanem gyógyulhassunk is betegségeinkből! A Te nagy agapédat, gyógyító szeretetedet kérjük: gyógyítgasson bennünket az elrejtett élet merészségére! Hogy amíg lelepleződnek bokrocskáink, amik mögé elbújunk, odakényszerüljünk a Te Lényed közelébe, Szentlelked titkaihoz! A Te Fiad sebeihez! Az agapé nagy áradásához! A gyógyító erők forrásához!
Arra kérlek, gyógyíts is! Hogy a mi tudásunk ne úgy növekedjék, hogy attól még magányosabbak legyünk, – hanem áld meg a tudásunkat, hogy az által még inkább kapcsolatba kerülhessünk Veled. – Ámen
(Gyökösi Endre:Szabadulás félelmeinkből és szenvedélyeinkből)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: