(Máté 7:12)
A szeretet mindig észreveszi mások hibáit is. Világosan látja őket, de ettől még nem inog meg. Elismeri csalódásait, de megbocsát, és továbbra is bensőséges viszonyban marad a másikkal. Vajon tudunk-e gyengéden törődni azokkal az emberekkel, akik rosszul bántak velünk? Ez ugyanis szeretetünk mércéje.
Isten azt várja, hogy másokkal való kapcsolatainkban mi a magunk oldalára figyeljünk, az isteni szeretet magasztos mércéjéhez ragaszkodva még akkor is, ha az, akit szeretni akarunk, csúnyán cserbenhagy minket.
Ez azonban teljesen idegen a természetünktől.
Arra tanított, hogy úgy szeressünk másokat, mint önmagunkat, és mások jólétét ugyanannyira a szívünkön viseljük, mint a sajátunkat. A parancsolat megdöbbentő. Minél jobban megértjük, mit követel a szeretet, annál inkább rájövünk, milyen kevés van bennünk, és annál jobban tiszteljük Krisztus szeretetét.
(Dr. Lawrence Crabb: Mélybenéző)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: