Túrmezei Erzsébet: Isten kezében
Felvett az Isten az út porából, s a kezére tett félénk ázott bús kis Verebet, Sokáig egyebet sem tett, Csak melengetett. Lassan – Ó de lassan! – Minden csepp véremet, átjárta melege, Kimondhatatlan hűsége, Atyai szeretete. Kezéből etetett. Igéjéből itatott. Csipogni, repülni, hordani tanított. Mindez sokáig ó, de sokáig tartott. Kezében vagyok. Kezéből élek… Bár… Tovább »
