Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsonyeste, amikor kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a csillogó-villogó új kocsi körül. -Uram ez az ön autója? – kérdezte. Paul biccentett. -A bátyámtól kaptam karácsonyra. A fiú meghökkent. -Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak.. Elbizonytalanodott. Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja, hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác mondott, tetőtől talpig megrázta. -Bárcsak-folytatta a gyermek én is ilyen testvér lehetnék! Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette: -Elvigyelek egy körre? -Ó, igen! Szeretném. Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott – Paulhoz fordult: -Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt? Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint tévedett. -Megállna ott, a lépcsőknél? – kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte. Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra: -Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta karácsonyra, és egy fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet akarok neked adni. Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amiről mindig megpróbáltam mesélni neked. Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk felejthetetlen ünnepi kocsikázása. Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta:
