Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.
(Gal. 6:10)
Milyen gyakran kritizáljuk a látszólag szokatlanul viselkedő embereket, oh, Istenem!
Nem gondolva arra, hogy mint a hal a horgászzsinóron,
ők is fennakadtak az élet egyik horgán.
Add, hogy az előítélet és az elutasítás helyett a
felszín alá tudjunk nézni!
Aztán segítsünk kiakasztani a horgot a húsukból,
és vonjuk őket közelebb magunkhoz!
Ha képes vagyok egyetlen fénysugarat vetni valaki útjára,
ha képes vagyok segíteni egy léleknek,
hogy világosabban lássa életét vagy feladatait,
s ezáltal áldást hozok egy fivéremre,
ha képes vagyok letörölni egy könnycseppet
egy ember arcáról,
akkor e világi életem nem volt hiábavaló.
(ISMERETLEN SZERZŐ)
Milyen jó hogy mi nem az "e világi életünket" építjük. 🙂