Őszi ima 2.

“Napkeltétől napnyugtáig dicséjétek az Úr nevét!” (Zsolt. 113,3)

Drága Uram, a kora ősz a csodálatos szépség időszaka, különösen a levelek gyönyörűek, ahogy tűzpiros és ragyogó aranyszínt öltenek. Emlékeztess, kérlek, arra, hogy amint  a levelek változtatják színüket, úgy változtatod meg Te is a szívemet azáltal, amit Jézus tett értem a keresztfán.

Ahogy lehullanak a levelek, újra kiszélesedik a látóhatár, drága Uram! Távolabb látok, és tiszta éjszakákon megláthatom, hogyan nyújtózkodnak előttem a csillagok. Ezzel a fénnyel arra emlékeztetsz, hogy Te is  fény vagy. Megvilágítod számomra az igazságot és az előttem álló utat. A Te jelenléted beragyogja szívemet, és  vigaszt hoz életem sötét szakaszába. Köszönöm a Napot, a Holdat és a csillagokat – a menny e fényeit, melyeket mostanában jobban láthatok-, hiszen a Te szereteted fényét tükrözik vissza.

Istenem, amikor az őszi szél lágyan megérinti az arcom, szinte olyan, mintha Te Lelked simogatná gyengéden lelkemet. Szeretem ezt az időszakot, mert bármerre nézek, mintha a Te jelenlétedet látnám mindenben. Köszönöm a felhőket és a szelet, és az összes többi ajándékot, melyekkel megáldottál ebben az évszakban!

Az ősz a visszatekintés évszaka, amikor választ adhatunk Istennek, felidézhetjük kegyelmét és jóságát. Hagyjuk, hogy szeretetével elcsitítsa lelkünket, megtisztítsa szívünket és átalakítsa gondolatainkat!